Személyes
Életrajz


1968. május 18-án született Miskolcon, jogászcsaládban. Apai nagyapja, Répássy Károly (1902-1971) Mezőnyéken született, diósgyőri gépgyári munkásként kezdett dolgozni, majd taxisofőr lett. Magántanulóként a Miskolci Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, majd munka mellett elvégezte a jogi egyetemet. 1942-ben lett ügyvéd. A második világháború után családi házukat kisajátították, két panellakást kaptak helyette. Nagyapja 1952-től a miskolci ügyvédi kamara titkára volt. Nagyanyja, Bucsay Vilma Adácson született, ahol apja jegyző volt, egyébként földbirtokos családból származott. Négy fiúgyermekük volt, a háztartást irányítva, gyermekeit nevelve élte életét. Anyai nagyapja, Fügi Károly (1914–1973) Budapesten született, tüdőgyógyász orvos lett, a második világháborúban a szovjet fronton, majd 1955-től a koreai háborúban katonaorvosként is szolgált; hódmezővásárhelyi és pécsi tüdőszanatóriumok igazgatója volt. Nagyanyja, Tomek Kasparek Mária (1917-2005) cseh–német felmenőktől származott, röntgenasszisztensként dolgozott, Szolnokon halt meg. Édesapja, Répássy Tamás Zoltán (1943–1999) jogi egyetemet végzett, és a Miskolci 1. sz. Ügyvédi Munkaközösségben, később Irodában dolgozott. Édesanyja, Fügi Réka (1944) szintén ügyvéd, hódmezővásárhelyi és szegedi ügyvédi irodákban dolgozott, később egyéni ügyvéd. Ma már nyugdíjas. Szülei elváltak. Három féltestvére van: Mogyorósi Károly (1973) vegyész, kémikus Szegeden, Répássy Olívia (1979) egyetemet végzett bölcsész Miskolcon, Lenóra (1985) diplomás közgazdász, biztonságpolitikai szakértő Brüsszelben. Egyik unokatestvére, Répássy Árpád a Miskolci Törvényszék elnöke.

Az ezredforduló évében alapított saját családot, felesége, Kónya Éva érettségizett, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság tisztviselője. Gyermekeik: András (2004) és Mihály (2008) tanulók. Miskolcon élnek.

A szegedi József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskolájába és Gimnáziumába járt, 1986-ban érettségizett. Néhány hónapig bolti eladóként dolgozott. 1987-től a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait, 1992-ben diplomázott. Behívták katonai szolgálatra. Három éven át ügyvédjelölt volt, 1995-ben az IM-ben tett jogi szakvizsgájától három évig ügyvéd az 1. sz. Miskolci Ügyvédi Irodában, 1998-tól a Répássy Róbert Ügyvédi Irodában, praxisát 2001 óta szünetelteti. A megyei ügyvédi kamara tagja.

Egyetemistaként részt vett a rendszerváltás miskolci eseményeiben. Az MDF-tag édesapjának nagy szerepe volt politikusi pályára állításában, aki 1973-ban már a Kelet Irodalmi és Közművelődési Alkotócsoport, egy értelmiségi erjesztőkör városi alapítója. Fia 1988. októberben lett a Fiatal Demokraták Szövetségének tagja, rá tíz évre parlamenti képviselője. A Miskolci Egyetemen alakult a városi csoport, amelynek 2010-ig tagja volt. 1994–1996-ban városi Fidesz elnök, 1996–2003-ig megyei választmányi elnök volt. 1993-tól 1995-ig a párt választási egyeztetője, 1997-től 1999-ig az etikai bizottság tagja. 1993-tól országos választmányi tag, 1999 és 2003 között választmányi elnökségi tag, alelnök, 2005-től a mandátumvizsgáló, ügyrendi és összeférhetetlenségi bizottság tagja.

1990-ben önkormányzati képviselőjelölt Miskolcon. 1994-ben bejutott Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatába; négy éven át a jogi bizottság alelnöke, a megyei közgyűlés jogi bizottságának külső tagja. 1998-ban bekerült a megyegyűlés rendes tagjai közé, majd a politikai döntéshozó testület alelnökévé is megválasztották. 2002-ben a Fidesz–MDF–Összefogás Miskolcért közös jelöltjeként lett tagja a borsodi megyeszékhely önkormányzatának, négy éven át a jogi és közbiztonsági bizottságban dolgozott. 2006-ban a városi közös Fidesz–KDNP-listán szerepelt.

Az első demokratikus és szabad parlamenti választáson képviselőjelölt, 1990-ben Miskolc egyik (Borsod megye 2. sz.) választókerületében indult. 1993. december 22-én behívták az Országgyűlésbe a Molnár Péter lemondása következtében megüresedett országos listás helyre. 1994. februártól a parlamenti időszak végéig az alkotmány- és igazságügyi állandó bizottság tagja volt. A törvényhozásban töltött rövid időszakát követően 1994-ben sem területi, sem országos listáról nem tudott mandátumot szerezni. 1998-ban a jobbközép pártok győzelmét hozó választáson a második fordulóban a sorrendet megfordítva nyerte el az egyik miskolci kerület képviseletének jogát. Az év júniusában neve felmerült a titkosszolgálatokat felügyelő miniszteri tisztség várományosai között. A Fidesz jogi kabinetjének vezetője, szeptembertől a ciklus végéig frakcióvezető-helyettese. Júniustól az alkotmány- és igazságügyi állandó bizottság tagja, decembertől kormánypárti alelnöke. 1999-től a nemzetbiztonsági állandó bizottságban is dolgozott. 2000-től az országgyűlési képviselők vagyoni helyzetét vizsgáló bizottság elnöke volt.

2002-ben Fidesz–MDF közös jelöltként nem sikerült megismételnie négy évvel korábbi sikerét, választókerületében a második helyen végzett. Az ellenzékbe szorult Fidesz-képviselőcsoportba megyei listavezetőként került, de az országos lista harmincötödik helyén is szerepelt. Két testületben is folytathatta képviselői munkáját, 2006. februárig a nemzetbiztonsági bizottság tagja, négy éven át ismét az alkotmány- és igazságügyi bizottság alelnöke. 2006. februártól rövid ideig a mentelmi bizottság tagja. Pártja több vizsgálóbizottságba is delegálta, 2002. július és szeptember között a rendszerváltozás utáni kormányzati szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltját, 2003. októbertől 2004. áprilisig a brókerbotrányban esetlegesen érintett kormányzati embereket és politikusokat vizsgáló testület tagja. 2005. májustól novemberig az Orbán-család állami forrásokból történő gazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság ellenzéki alelnöke. A ciklus kezdetétől frakcióvezető-helyettes, a jogi kabinet vezetője.

2006-ban már nem mérettette meg magát egyéni képviselőjelöltként, a Fidesz–KDNP közös megyei listájának hetedik helyéről jutott be a törvényhozásba. Május 15-től a ciklus végéig frakcióigazgató, emellett újabb négy évig frakcióvezető-helyettes és a jogi kabinet vezetője volt. Május 30-tól újabb négy éven át volt az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság alelnöke. Ellenzéki képviselőként nyolc év alatt több mint négyszáz alkalommal szólalt fel plenáris üléseken, a ciklusban négyszer – a helyi önkormányzati, kormányzati szervezetalakítás, a házszabály és a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán – volt pártja vezérszónoka. Jogász szakértő képviselőként elsősorban a közjogi és közigazgatási kérdésekre specializálódott, de fontosnak tartotta képviselőcsoportja szakmai kabinetjének irányítását is.

2010 tavaszán ismét kormánypárti képviselőként foglalhatott helyet a parlamentben, ahová újra a Fidesz–KDNP közös területi listájának hetedik helyéről került. Az országgyűlés megalakulásakor (május 14.), mint törvényhozói munkájának kezdete óta mindig, ezúttal is az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tagja lett, munkáját azonban csak június 8-ig folytatta, ekkor ismét frakcióvezető-helyettes lett. Június 2-án a második Orbán-kormányban is helyet kapott, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért felelős államtitkára lett. Rekordszámú (457) hozzászólását így összegezte honlapján. „Igazságügyért felelős államtitkárként, Magyarország Kormánya nevében, több mint hatvan törvényjavaslatot terjesztettem elő az Országgyűlésben, amelyek közül kiemelkedett az új Büntető Törvénykönyv és az új Polgári Törvénykönyv tervezete. Ilyen törvények megalkotása csak egyszer adatik meg egy törvényhozó életében.”

2014. április 6-án országos listáról (a 34. helyről) szerezte újabb, immár hatodik mandátumát, amivel a leghosszabb ideig szolgáló miskolci képviselő lett. Június 18-án minisztere azt mondta róla, hogy az előző kormányzati ciklusban kiválóan helytállt, ismeri a parlament működését, ezért általános helyettesének jelöli. Maga pedig arról beszélt, hogy speciális feladata a kegyelmi ügyek intézése lesz, és szeretne egy új törvényt a kegyelmi eljárásról, mert a jelenidejű szabályozás szűkszavú; de a kormány emberi jogi munkacsoportjának alelnöki munkáját is szívesen folytatná. Maradt államtitkár, de már az Igazságügyi Minisztériumban. Maradt a lendület is, a ciklus első felében közel kétszáz alkalommal szerepelt a plenáris vitákban. 2015. október 8-ai felmentése általános meglepetést okozott. Így is a leghosszabb ideig hivatalban lévő igazságügyi minisztériumi vezető volt. Visszatért a szakpolitikusi munkához, 2015. október 19-től az igazságügyi bizottság tagja lett, november 2-tól a törvényalkotási bizottság alelnöki posztját kapta. A kormánypárti frakcióban a jogi és közigazgatási kabinet, illetve az igazságügyi munkacsoport tagja.  Felmentése óta több expozét, 11 vezérszónoklatot tartott, legutóbb éppen a polgári perrendtartásról. Civil fórumokon értelmezi és védi a kormány politikáját. A 2016-os gödöllői polgármesteri világtalálkozón, az állam és az önkormányzatok feladatmegosztásáról rendezett vitában kifejtette, hogy „az államigazgatás olyan professzionális tevékenység, ahol inkább előnyös a centralizáció, mintsem káros”, és hozzátette, hogy szerinte ugyanez igaz az egészségügyi szolgáltatásokra is.  Fegyelmezett képviselő, a szavazások 99 százalékán jelen volt, több mint kétszáz felszólalásával az első húszban van.

Forrás: Országgyűlési Almanach, 2016. (Javított változat)