– A most zajló Btk.-módosítás fő irányvétele az enyhítés: az MSZP-kormány büntetőjogi fordulatot hajt végre, mégpedig a szigorú büntetőpolitika irányából az engedékenyebb politika irányába. Azzal érvelnek, hogy a büntetőjogi szigor mellett meg kell jelennie a nevelő célzatú és a preventív felfogásnak is. Kétségtelen, hogy a büntetőjog-tudományban vannak ennek hívei, de a magyar közállapotok, közbiztonság helyzete nem indokolja ezt. Annál kevésbé hatékony büntetőpolitika nincs, mint amikor azt cikkcakkban változtatják. 

A mintegy tucatnyi enyhítő intézkedések egy csoportja a büntetéskiszabási gyakorlatra irányul, ilyen a középmértékes büntetés eltörlése, illetve, hogy azok a bűnözői csoportok, amelyeket kizártunk a bírók által adott kedvezményektől, azaz a feltételes szabadságra bocsátásból, a felfüggesztett szabadságvesztésből. 

– Ide tartoznak a többszörös visszaesők, az üzletszerű elkövetők, valamint a bűnszövetségek tagjai: ők most visszakapják azokat a lehetőségeket, amelyet az ő esetükben az Orbán-kormány kizárt, hiszen olyan megrögzött bűnözőkről van szó, akikkel szerintünk nem helyes kesztyűs bánni. 

A drogfogyasztás tekintetében mindenütt enyhül a büntető törvénykönyv, s ami a legmegdöbbentőbb: a drogterjesztéssel kapcsolatban is számos ponton módosul a Btk. a kormány szándékai szerint. A drogfogyasztásban létezik egy értelmes vita a liberálisabb és a szigorúbb drogpolitikát vallók között, vannak, akik a drogfogyasztás legalizálását is el tudják képzelni, de a drogkereskedelem megítélése, a drogterjesztők büntetése a legliberálisabb drogpolitikát valló országokban is súlyos. A Fidesz leginkább a drogterjesztéssel kapcsolatos változtatásokat kifogásolja. Elfogadhatatlannak tartjuk például, hogy enyhülne a büntetése azoknak a drogkereskedőknek, akik jelentős, akár nagykereskedelmi mennyiségű droggal üzletelnek. Ők most a legsúlyosabb, akár életfogytig tartó szabadságvesztést kaphatják – a kormány ennél enyhébb, maximum 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetné őket. Jelentősen enyhülne azoknak a büntetése is, akik az iskolák környékén drogot árulnak. Bevezet a kormány egy olyan fogalmat is, amit eddig a büntetőjog nem használt: nem tekinti drogterjesztésnek a Btk., ha együttes drogfogyasztás alkalmával egymásnak kínálnak drogot. Vagyis a jövőben a drogkereskedők egy-egy „drogpartin” a büntetés kockázata nélkül kínálgathatják a kábítószert, azaz beetethetik a fiatalokat. 

A fogyasztás megítélésében óriási különbség van a Fidesz és a kormányzat felfogása között. Az eddigi szabályozás szerint a büntetőjogi felelősség alól csak az mentesülhetett, aki „’beteg’’, azaz kábítószerfüggő. Vele szemben a hatályos törvény biztosítja, hogy ne a büntetőjog szigorával, hanem orvosi eszközökkel lépjenek. A kormány által beterjesztett törvényjavaslat szerint nemcsak a beteg személyek, de az alkalmi drogfogyasztók is mentesülhetnek a büntetőjogi felelősségre vonás alól. A mi álláspontunk egyértelmű: aki nem beteg, azt nem kell gyógyítani. Az alkalmi kábítószer-fogyasztónak vállalnia kell a felelősséget. 

– Én azt gondolom, hogy ez egy túlbuzgóság szülte „selejt’’: a nagy enyhítési lázban egy olyan tételt is enyhítenek, amelyre épeszű magyarázat nincs. Még az előző kormányzati ciklusban az emberölés büntetési minősített esetei közé soroltuk, ha a sértett 14 éven aluli kiskorú. Úgy ítéltük meg ugyanis, hogy a velük szemben elkövetett emberölés olyan aljas tette, hogy a minősített esetek között akár életfogytiglani szabadságvesztéssel is büntethető. A kormány javaslata az, hogy ez a bűntett enyhébb megítélés alá essen, szerintük a sértett életkora nem indokolhatja a súlyosabb büntetési tétel kiszabását. A bírói gyakorlat ezzel szöges ellentétben áll: ugyanis méltányolni szokták a sértett életkorát, akár a nagyon fiatal, akár a nagyon idős sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény esetében. A sértett életkorát, kiszolgáltatott helyzetét mindig súlyosbító körülményként értékeli a büntetőjog. 

– A szocialisták és a szabad demokraták hatalomra kerülésével számos szempontból folytatódnak az 1994-1998 közötti folyamatok. Az egyik ilyen jellemvonás a hatalmi arrogancia. Erre az időszakra és a jelenlegire egyaránt jellemző a következmény nélküliség is, „a sajtó úgyis elkeni’’-hozzáállás. Valóban, a baloldali média nem tolakszik, hogy vitákat folytasson a kormánnyal. Most, a Btk.-módosításnál még azt sem nagyon lehetett olvasni, hogy megkezdődik-e nagy horderejű változtatás vitája. 

Én nem azt gondolom, hogy a jogállamiságot teszik próbára ezek az események, hanem inkább a hatalmi arroganciának a túlkapásai, túlbuzgóságai látszódnak. Az új kormány büntetőpolitikája két fogalommal jellemezhető: a lágy drog és a gumibot. 

A kormánynak egyszerre érvényesül egy túlzó, liberális attitűdje, ez a szabad demokratáktól származhat, s például kábítószer-ügyben fogalmazódik meg. De van egy keménykedő szárnya is, ez egyértelműen a szocialisták posztkommunista hajlamait jelzi. Ilyen például, hogy nem jó szemmel nézik a tüntetőket, nem szeretik, ha bekiabálnak a miniszterelnöknek. Ezek azok a jelenségek, amelyeket túlbuzgó hatalmi arroganciának tartok. A demokratikus Magyarország megtalálja erre a megfelelő válaszokat. Általában az ilyen hatalmi arrogancia vissza szokott ütni. A szocialisták és a szabad demokraták azzal a hazugsággal kerültek hatalomra, hogy az előző kormány lábbal tiporta a jogokat. Most már jól látható, milyen az ő felfogásuk. Ez egy poszkommunista demokrácia-felfogás, amely bármely volt szocialista országban megfigyelhető, ahol hatalomra kerülnek a volt kommunisták. 

- Ebbe a kategóriába sorolná az állambiztonsági múltat vizsgáló bizottság tevékenységét is, amelynek tagja volt? A bizottság munkája éppen a demokratikus kontroll tekintetében fúlt kudarcba. 

– Nem pusztán kudarc, ez inkább egy ámokfutás volt, ahogy Kövér László is minősítette. A bizottság minden szempontból, alkotmányellenes és jogellenes tevékenységet végzett. Még a minimális erkölcsi normák parancsát sem tartotta be, sem Mécs Imre bizottsági elnök, sem a többi kormánypárti tag. Lesújtó véleménnyel vagyok a Mécs-bizottságról, amelynek az volt a feladata, hogy ha Medgyessy bajba jutott, akkor mindenki mást sározzanak be, különösen a jobboldali politikusokat. Csakhogy eközben többször kilógott a lóláb. Nem véletlen, hogy az ellenzéki képviselők nem vettek részt a testület munkájában, hiszen ez – mint már említettem – az alkotmányossági aggályokat vetett fel. 

– Pótcselekvések, elterelő hadműveletek zajlanak. A kabinet nem akarja, hogy reflektorfénybe kerüljön, ezért megpróbálja kriminalizálni az Orbán-kormányt. Ennek részben az lehet az oka, hogy 1998-ban a Horn-kormány korrupciós botránysorozatot követően távozott. Mindannyian emlékszünk a Tocsik-botrányra, a közbiztonság helyzetét még a leköszönő kormányfő is rossznak értékelte. Már akkor azt próbálták bebizonyítani, hogy „ezek sem jobbak’’. Most, hogy ismételten hatalomra jutottak, megpróbálják ezt a támadássorozatot igazolni. Ennek egyik eszköze a Keller-titkárság. Ki kell találnunk valamit, különben kiderül, hogy négy éven át lufieregetés folyt. Kuncze Gábor tegnapi kirohanása azt bizonyítja, hogy rövid időre elvesztette józan eszét: éppen Eörsi Mátyás és a Defend ügyeit taglalta egy képviselőnk, se erre válaszul mindegyikünket, hangosan tolvajnak nevezett. 

– Az EU-csatlakozást illetően az várható, hogy míg 2003 a kijózanodás éve lesz, 2004 az EU-csatlakozásból való kiábrándulásé. Az uniós csatlakozás első időszakában ugyanis hiába várnánk a sült galambot. Ehelyett egy kemény piaci közegbe fogunk bekerülni. Éppen azért lenne nagyon fontos a magyar vállalkozók és a magyar gazdák támogatása, versenyképességük javítása, hogy meg tudják ragadni az EU által nyújtott lehetőségeket, s ne a csatlakozás veszteseinek érezzék magukat. A 2003-as költségvetés legnagyobb hibája, hogy különböző támogatási formákkal nem segíti elő Magyarország uniós felzárkózását. Holott 2004-től nem lesz lehetőség arra, hogy az állam kiemelten támogassa a vállalkozókat, a gazdákat. 

 – Egy amerikai diplomatának egyszer azt mondtam, hogy a magyar sajtó leginkább a fehéroroszországi média-viszonyokhoz hasonlítható, ami a baloldal és az ellenzék médiabeli arányait illeti. Ez kívülről nézve szinte nevetséges. Valahol az elmúlt 12-13 évben siklottak ki a magyar médiaviszonyok úgy, hogy most ilyen arányú túlsúlyt élvez a kormány. 

– Sajnos Miskolcnak és Borsod-Abaúj-Zemplén megyének nagy tragédiája, hogy a 60-as években megbontották eredeti arculatát. Miskolc 50-60 ezer fős kereskedőváros volt, a megye más településével együtt élhető közeget alkotott. A 60-as évektől húsz éven keresztül itt nehézipari központot építettek, azóta pedig a felépített ipar lebontása folyik. A franciaországi Lotharingiában, az ottani iparvidéken hasonló helyzet alakult ki. Külön minisztériumot hoztak létre emiatt, amely kormányváltásoktól függetlenül a szerkezetátalakítással, rehabilitációval foglalkozik. Magyarországon is konszenzusos döntést kellene hozni, hogy Észak-magyarország régióinak rehabilitációját ne térítsék el az egymást követő kormányváltások. Borsod megye jó úton indult el az utóbbi időszakban, kezd visszatérni az élet. Természeti és épített környezete, mint Lillafüred, segíthet ebben a folyamatban.