Miskolci politikusok már hetek óta arról beszéltek - amit két napja hivatalosan is megerősítettek -, hogy május elején nyugdíjazzák a város vezető ügyészét, dr. Hadler Ferencet. Miután nyugdíjaskorú ügyészek felmentését a legfőbb ügyésznek nem kell megindokolnia, valószínűleg sosem derül ki, igazuk van-e azoknak, akik a városházi botrány első áldozatának tekintik Hadler Ferencet. A miskolci ügyészséget korábban ugyanis számos bírálat érte a fideszes politikusok részéről. Március 22-én Juga György fideszes alpolgármester irodájában, március 23-án pedig Kobold Tamás MKDSZ-es polgármester dolgozószobájában tartott házkutatást a rendőrség, ugyanezen a napon gyanúsítottként hallgatták ki az alpolgármestert. Juga György aznap délután egy sajtótájékoztatón azt mondta: a nyomozást felügyelő városi ügyészségen egy MSZP-s képviselő felesége dolgozik. Polt Péter legfőbb ügyész egy képviselői kérdésre az Országgyűlésben visszautasította, hogy a politika befolyást gyakorolna az ügyészség munkájára, belső vizsgálatot indított ugyanakkor a miskolci ügyben, amelynek során a város vezetőivel szemben foganatosított nyomozati cselekményekről kért jelentést. A nyomozást - elfogultság miatt - időközben a debreceni rendőrök vették át és debreceni ügyészek felügyelik. Az MSZP helyi képviselői szerint a miskolci vezető ügyész nyugdíjazása üzenet lehet a debreceni ügyészség vezetőjének. 

Hová lett a pénz? 

Miskolc megint szegényebb lett egy illúzióval. Vizsgálatok sorozata, az újra és újra kiújuló nyilatkozatháború után ma sem lehet tudni, mi is történt valójában. Az ellenzéki MSZP-képviselőcsoport nemrégiben minden választási körzetben fogadónapot tartott, hogy az ügygyel kapcsolatban megismerje a választók véleményét. A szondázás eredménye: felháborodás, közöny és rezignáció. Az Avas lakótelepen, ahol egy Eger méretű város lakossága él meglehetősen homogén, szocreál környezetben, különösen lesújtó véleményt mondtak az emberek. Szerintük az igazság sohasem derül ki. Vagy ha mégis, akkor azt már senki nem fogja elhinni. 

Minden a foci miatt történt. Pontosabban: a hozzá kötődő tömegek miatt. Mert Miskolcon a foci közügy volt. A város vezetői gyakran hangoztatták, hogy harmincezer szurkolónak ez az egyetlen olyan szórakozása, amit megengedhet magának. Választás előtt a képviselőjelöltek ott ültek a lelátón, és volt olyan mérkőzés, amelyen a kezdőrúgást maga a polgármester végezte el. Nyakó István, az MSZP helyettes frakcióvezetője szerint Miskolcnak a rendszerváltás után jóformán csak a foci maradt. A városban, ahol minden második család legalább egy tagjával a zsugorodó diósgyőri kohászathoz kötődött, a kilencvenes évek végén már csak a foci volt az, ami a régi Miskolcot idézte. Azt az időt, amikor a város még nem tartozott a vesztesek közé. 

Ezért volt olyan fontos. 

1998 decemberében a labdarúgócsapatot fenntartó DFC Kft. a csőd szélére jutott. Mindenki az önkormányzattól várta a megoldást. Juga György fideszes alpolgármester szerint akkor nem volt nehéz meghallani, mit akarnak a tömegek. Az önkormányzat 51 százalékos többségi tulajdonrészt szerzett a cégben. A döntést az ellenzéki képviselők többsége is megszavazta. 

A gyors ütemben eladósodó focicsapatnak az önkormányzat és a város különböző közüzemi cégei több alkalommal is támogatást nyújtottak. Utóbb öszszesítették: a focicsapat három év alatt - különböző csatornákon - összesen 273 millió 785 ezer forint támogatást kapott a várostól. Igaz, ennek az összegnek egy kisebb részét akkor utalták át, amikor az önkormányzat még nem volt tulajdonostárs a DFC Kft.-ben. 

A pénz gyorsan elfolyt. A bajnokság téli szünetében aztán 13 játékos följelentette a juttatásaikat hónapok óta ki nem fizető Diósgyőrt a Magyar Labdarúgó Szövetségnél. Ha az MLSZ döntése számukra kedvezőnek bizonyul, akkor a 13 játékos szabadon igazolhatóvá válik, s ez a csapat megszűnését jelentette volna. Egy nappal a határidő lejárta előtt azonban a városi Fűtőmű Kft. 58 millió forint hitelt adott a DFC Kft.-nek. A pénzt azonnal szétosztották a labdarúgók között. A csapat megmaradt. 

Hogy milyen körülmények között fizették ki a játékosokat az utolsó pillanatban, annak legalább húsz tanúja volt: a tizenhárom labdarúgó - ők azonnal viszszavonták a feljelentést -, valamint azok, akik a pénzt kihozták a bankból, majd szétosztották. Azzal kapcsolatban, hogy a kölcsönt miből és mikor fizeti vissza a DFC, senkinek nem lehettek illúziói. Talán, ha lottózik az ügyvezetés, nagy nyeremény esetén lett volna rá némi esély. 

Több képviselő alighanem ekkor szembesült először azzal, hogy az önkormányzat kényszerpályára került. A DFC megmentése mégsem bizonyult olyan egyszerűnek, mint ahogyan azt 1998 decemberében gondolták. Az adósság rövid idő alatt 300 millióra nőtt, ügyvezetők és edzők váltották egymást, a csapat egyre lejjebb csúszott a tabellán, végül kiesett a magyar focielitből. A DFC Kft. ellen felszámolási eljárás indult. 

Az utolsó mérkőzés 23 percig tartott. Akkor a diósgyőri labdarúgás temetésére érkezett szurkolók egy csoportja berohant a pályára, mások a két kezükkel kezdték bontani a stadiont. Utána a rohamrendőröktől kísért tömeg a városháza elé vonult, és órákig skandálta Kobold Tamás polgármester nevét. A csúfos incidens, amellyel a nagy emlékű Diósgyőr kimúlt, szimbolikusan egy másik, immár a városházán játszódó botránysorozat nyitánya volt. 

Hová lett a pénz? Mi történt a labdarúgásra költött százmilliókkal? Az ezt a kérdést tisztázni hivatott közgyűlési viták nem egy alkalommal a személyeskedésig fajultak. A támadások kereszttüzében Juga György, a DFC-vel kapcsolatos előterjesztéseket jegyző alpolgármester állt. 

"A város vezetőit egyértelmű felelősség terheli a kialakult helyzetért. Juga György alpolgármestert, aki már eddig sem tudta ellátni a feladatát, alkalmatlannak tartjuk közjogi funkciók ellátására, és lemondásra szólítjuk fel." (Részlet az MSZP miskolci frakciója által március 26-án kiadott sajtóközleményből.) 

Vizsgálatok indultak. Különböző eljárások különböző részigazságokat tártak fel. A közgyűlés tulajdonosi bizottsága az idei 8-as számú határozatában kimondja, hogy az önkormányzat társaságai által a DFC részére reklám- és kölcsönszerződés alapján kifizetett összegek jogszerűek és gazdaságilag indokoltak voltak. Ugyanezekről a kifizetésekről a rendőrök és az ügyészek úgy gondolták: megalapozzák a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés alapos gyanúját. Kihallgatták, majd őrizetbe vették a távhőszolgáltató igazgatóját, Balogh Árpádot. Mint utóbb kiderült, őrizetbe venni azért kellett, hogy ne tudjon összebeszélni a vele szembesíteni kívánt alpolgármesterrel. Miután Juga György éppen Budapesten tartózkodott, az igazgatót bent tartották. 

A Balogh Árpád által irányított távhőszolgáltató cégek a vizsgálat szerint 1996-tól kezdődően összesen 158 millió forintot utaltak át a DFC Kft.-nek. Ebből 58 millió vissza nem fizetett hitel volt. A többi pénzt reklámszerződések keretében folyósították. 

Balogh Árpád éveken át a labdarúgócsapat mellett működő baráti kör elnöke volt. A hőszolgáltató cégek igazgatójaként - saját hatáskörben eljárva - akár 650 millió forintos szerződést is aláírhatott, a cég akkori alapszabálya ugyanis a társaság tőkéjének 25 százalékáig biztosított aláírási jogot az ügyvezetőnek. Ennek ellenére kevesen gondolják, hogy az igazgató saját hatáskörében, a vezetők jóváhagyása, de legalábbis tudta nélkül ennyi pénzt átutalt volna. A miskolci közgyűlés egyébként 1999 márciusában - mindjárt azután, hogy a fűtőmű 58 milliót utalt a DFC-nek - megtiltotta az önkormányzati társaságoknak, hogy 5 millió forintnál nagyobb összegű támogatást adjanak. 

Szakszerűtlen rendőrség 

A miskolci távhőcégek egyébként évi több mint 4 milliárdos forgalom mellett félmilliárd forintról 100 millióra csökkentették veszteségüket. A Miskolci Hőszolgáltató Kft.-t és a Fűtőmű Kft.-t 2000 januárjában összevonta az önkormányzat. A városházi Fidesz-frakció kísérletet tett Balogh Árpád leváltására, ez azonban a szocialista és a kereszténydemokrata képviselők ellenállásán megbukott. A testület mindjárt 7 százalékos távhődíjemelést is elfogadott. 

"Kérem önt, hogy köztisztviselői pártatlanságát megőrizve a törvényesség és az alkotmányosság védelme érdekében avatkozzon bele a közgyűlési politikai csatározásokba, ha valamelyik fél súlyosan megsérti a demokratikus játékszabályokat. Az MSZP kezdeményezése után nem hallgathat az, akinek az önkormányzat törvényes működése felett kell őrködnie. Az MSZP átlépte a Rubicont." (Részlet Répássy Róbert megyei Fidesz-elnök április 17-én dr. Szádeczki Zoltánnak, Miskolc jegyzőjének írt leveléből.) 

Aznap, amikor a rendőrök gyanúsítottként kihallgatták Juga György alpolgármestert, a Magyar Nemzet című lapban megjelent egy rövid hír a vizsgálatról. Ebben Répássy Róbert parlamenti képviselő, a Fidesz megyei szervezetének elnöke durva politikai provokációnak minősítette az eljárást. A nyilatkozat azt sugallta, hogy a helyi MSZP nyomást gyakorol az ügyészségre. Répássy Róbert ily módon gyakorlatilag a botrány első pillanatától exponálta magát az ügyben. 

- Lehet, hogy az első nyilatkozatom félreérthető volt, büntetőjogi értelemben vett elfogultságról beszéltem, amit később igazolt, hogy a megyei rendőrfőkapitány elfogultságot jelentett, és más rendőri szervezet kijelölését kérte az ügyben - mondja. - De nem szólaltam volna meg, ha nem lennék meggyőződve az alpolgármester ártatlanságáról. Mint ügyvéd, azt kell mondanom, az eljárás több szempontból nézve is szakszerűtlenül zajlott. Juga Györgyöt azzal gyanúsítják, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlójaként utasította Balogh Árpádot 58 millió forint kifizetésére. Az alpolgármester azonban nem gyakorol tulajdonosi jogokat az önkormányzati társaságok fölött, utasítást sem adhat azok igazgatóinak. A nyomozók a házkutatás során nyilvános iratokat foglaltak le, köztük a miskolci önkormányzat vagyonrendeletét. Ezt egy CD-jogtárban is megnézhették volna. A szakszerűtlen rendőrségi eljárás botrányhoz vezetett, amelyet az ellenzék arra használ, hogy egy fideszes vezetőt besározzon. 

Juga György, aki egyben a Fidesz miskolci elnöke is, úgy gondolja: afféle kabátlopási ügybe keveredett, hiszen az ügyről szóló valamennyi hírben gyanúsítottként kihallgatott alpolgármesterként szerepel. Az MSZP politikusai pedig minden alkalmat megragadnak, hogy támadják, és a botrányt valamiképp életben tartsák. Véleménye szerint ezt a célt szolgálta a szocialisták által az ügyben kezdeményezett rendkívüli testületi ülés, valamint a vele szemben indítványozott fegyelmi eljárás is, melynek megindításáról vagy elvetéséről május 3-án szavaz majd a közgyűlés. 

Akik a focistákat fizetik 

- Korábban volt egyfajta erkölcsi határ, amit a képviselők úgy-ahogy tiszteletben tartottak - mondja. - Szűcs Erika MSZP-s képviselőt, a Rákóczi Bank volt igazgatóját korábban egy más ügyből kifolyólag gyanúsítottként hallgatta ki a rendőrség. Amikor ő városházi pénzügyi visszásságokról kezdett beszélni, mi is fölemlegettük neki ezt, de nem "szűcserikáztunk" heteken keresztül. Az MSZP politikusai most feljogosítva érzik magukat arra, hogy egyfajta erkölcsi magaslatról kinyilatkoztatásokat tegyenek. Nem mi tehetünk arról, hogy a vita eldurvult. 

"Politikai és gazdasági funkciókat bőven halmozó MSZP-sek olyan örökséget hagytak Miskolc város mai vezetőire, amellyel önmagában is nehéz megbirkózni. Szlovák elvbarátaiknak egy dollárért elkótyavetyélt, majd csődbe ment Diósgyőri Acélművek, szétzilált Diósgyőri Gépgyár, saját bizalmi emberük által vezetett távhő-szolgáltatási csődtömeg." (Részlet a Fidesz miskolci elnökségének április 12-én kiadott közleményéből.) 

A Városházán tartott házkutatásról az újságból értesültek az MSZP miskolci képviselői. Aznap délután a gyanúsítottként kihallgatott Juga György sajtótájékoztatót tartott, ahol sejteni engedte az MSZP és az ügyészség közötti öszszefonódást. Nyakó István szocialista frakcióvezető-helyettes azt mondta: erre a támadásra azonnal válaszolni kell. Fél órával később, péntek délután ötkor az MSZP-irodán rögtönzött sajtótájékoztatón visszautasították a vádakat. A következő munkanapon Nyakó fölkereste Kobold Tamást, és a rendkívüli közgyűlés összehívásának lehetőségeiről tárgyalt a polgármesterrel. Közben mindenki számára egyértelművé vált: a botrány átlépte Miskolc határait. Nyakó István szerint azonban egy gyorsan összehívott, rendkívüli közgyűlésen még sok mindent tisztázni lehetett volna. A közgyűlést azonban a város vezetése csak a beadvány megérkezése utáni nyolcadik napra hívta öszsze. Akkor már késő volt, a városban a legkülönfélébb mendemondák keringtek. A történet önjáróvá vált, az irányítás kicsúszott a képviselők kezéből. 

- Senkinek nem az volt a célja, hogy botrányt keltsen - szögezte le Káli Sándor, az MSZP miskolci elnöke. - Az ügy azonban túlságosan súlyos ahhoz, hogy szó nélkül elmenjünk mellette. Mára az Avason lakók körében meggyőződéssé vált, hogy - a fűtésszámlájukon keresztül - ők fizették a focistákat. Ez pedig az egész közgyűlésre rossz fényt vet, nemcsak a Fideszre, nemcsak a megnevezett vezetőkre. Ha a következő választáson még kevesebben mennek el szavazni a miskolciak közül, abban ennek az ügynek is szerepe lesz. Mert a történet megint ugyanarról szól: közpénzek folytak el, és amikor a felelősség kérdését firtatjuk, csak ködösítés a válasz. 

Miskolcon a politikusok úgy tudják, az immár Debrecenben folyó vizsgálat lezárásának határideje június 30. Bárhogy ér is véget a történet, marad még idő a 2002-es választásokig. A miskolci szavazókat talán még meg lehet nyerni.