Az alkotmányos jogalkotás a mérce. Vagyis, hogy a jogalkotás, akár az alkotmányozás is, alkotmányos keretek között menjen végbe. Ebben az értelemben maximálisan igaza van a miniszterelnöknek, hogy az alkotmányt is lehet módosítani, de csak alkotmányos keretek között.

Több mint félszáz törvényt, törvénymódosítást fogadott el a parlament az elmúlt 56 napban. Ön szerint mennyi volt ezek közül, aminek az előzetes elolvasására, áttanulmányozására akár az ellenzéknek, akár a sajtónak, akár egy érdeklődő választónak elég ideje volt?

Másképpen közelíteném meg a kérdést: a törvényhozás működését az alkotmány, a jogalkotási törvény, a Házszabály írja elő. Mi teljes egészében betartottuk ezeket a szabályokat, vagyis alkotmányos, házszabályszerű, jogállami jogalkotás folyik, még ha felgyorsult tempóban is. Sokan azt gondolják, a törvények száma kifejezi azok terjedelmét is, de a legtöbb esetben egy-két paragrafusos módosításokról van szó. Nem nagy kódexeket fogadott el az Országgyűlés. A nagyobb törvényeket az őszi ülésszakra terjeszti be a kormány.

Házszabályszerű lehet, ha szigorúan vesszük, de azért az ellenzék valószínűleg joggal kritizálja azt a gyakorlatot, hogy hétfőn reggel beterjesztenek egy javaslatot, délelőtt már a bizottságok tárgyalják, délután lezavarják az általános és részletes vitát is, majd a következő ülésen szavaznak.

Félrevezető lenne úgy ábrázolni a helyzetet, hogy a magyar parlamentben valamilyen laikus jogalkotás zajlik. Ez professzionális folyamat, minden frakciónak megvannak a maga szakértői, az Országgyűlés erre külön keretet is biztosít, az ellenzéknek még több ilyen munkatárs foglalkoztatására van lehetősége, mint a kormánypártoknak. Minden frakciónál meg kell, hogy legyen ez a szakértői bázis, amivel lépést tudnak tartani. A képviselők pedig akármennyit vitathatják a beterjesztett törvényeket, és vitatják is, nem véletlenül vannak az éjszakába nyúló viták. Nem érzem úgy, hogy szorítana ez a cipő.

Ami kétségtelenül hiányzik, az egy szélesebb társadalmi vita. De a nagyobb, átfogó törvényeknél ez is meglesz majd. Belátom, hogy az ellenzék nehezen tartja a lépést, de meg tudják oldani. Rendkívüli helyzet van, hosszú szünet után kezdett el működni újra a törvényhozás, februárban volt az utolsó ülés. Ha erre a félévre vetítve nézzük a törvények számát, valószínűleg nem is térne el az átlagtól, csak ebből két hónap az előző, kettő az új parlament idejére esett.

A tempó viszont időnként még a kormánypártoknak is túl gyorsnak tűnik, becsúsznak hibák: elég csak az utolsó pillanatban módosított "lex Borkaira" gondolni.

Ez is olyan, hogy ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes. Ha akarom, az egy nagyon helyes folyamat, hogy a parlament korrigálja a törvényjavaslatokat. Nem a kormány hozza a törvényeket, hanem az Országgyűlés. Ez a törvényhozói hatalomgyakorlás kiteljesedése, hogy a beterjesztett törvényekről vita alakul ki, majd korrigálják is ezeket, ha szükséges. Az lenne a legborzalmasabb, ha beterjesztene a kormány valamit, ami nem jó, vita lenne rajta, de végül csont nélkül átmenne a szavazásokon.

És az egy-két nap alatt a Házon átvert javaslatok, az éjszaka tartott, kormánypárti érdektelenséggel övezett viták nem a parlament súlyának leértékelődését jelentik?

Régi vita, hogy a magyar Országgyűlés úgymond vita-parlament vagy munka-parlament legyen-e. Ebben a két hónapban ez a két funkciója valóban elég látványos konfliktusba került. A kormánypártok szerint a Ház elsősorban munka-parlament, ahol a pártok a programjukban megfogalmazott célokhoz vezető javaslatokat szeretnék elfogadtatni. Az ellenzék pedig a vita-parlament jelleget erősítené, főleg a két új ellenzéki párt, akik számára ez egy új tevékenység. Számukra a saját véleményének megjelenítésének színtere elsősorban a parlament, bár természetesen nem vitatom el tőlük, hogy emellett a beterjesztett javaslatok saját szempontjaik szerinti jobbításán is dolgoznak.

Mi viszont úgy gondoljuk, és ezt is ígértük, hogy számos tézisünket, amit megígértünk a választóknak, minél hamarabb szeretnénk elfogadtatni. Ilyen a három csapás, a kisebb parlament, a kettős állampolgárság. Ezeknek a javaslatoknak a társadalmi vitája már a beterjesztés előtt megtörtént, mivel szerepeltek a választási kampányunkban.

De egy sor olyan intézkedést is hoztak, amiről egy szót sem ejtettek a kampányban, vagyis hiányzott az előzetes társadalmi vita.

Erről Orbán Viktor is beszélt. Az lehetetlen, hogy minden javaslatunkat beleírjuk a választási programunkba. A program irányokat mutat, ami ebbe beletartozik, azt megvalósítjuk. Majd a választók megmérik, hogy a parlament abba az irányba ment-e, amerre ígértük, és amerre szerették volna. Az benne volt a programunkban, hogy véget vetünk a tisztességtelenül magas végkielégítéseknek, az nem, hogy ezt milyen technikával hajtjuk végre. A program absztrakt formában fogalmazza meg azt, amit végrehajtunk.