Borsod-Gömöri Református Egyeházmegyei Közgyűlés, Miskolc
2017.05.20

Az Önök bölcsessége, tisztánlátása sokunknak adhat iránymutatást, biztatást, sokunkat  vezethet vissza arra az útra, amelyről a XX. században letévedtünk, vagy letérítettek minket. A XXI. századi magyar nemzetünkre nagy veszélyek leselkednek, talán nem túlzás azt mondani, hogy válaszúthoz érkeztünk, a következő évek, évtizedek tétje nem kevesebb, mint hogy egyenrangú nemzete leszünk-e Európa népeinek, vagy újból sikerül a periférára szorítani Magyarországot.

Nagytiszteletű Borsod-Gömöri Egyházmegyei Közgyűlés! Főtiszteletű Püspök Úr! Nagytiszteletű Esperes Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az a megtiszteltetés ért, hogy a mai tanácskozásuknak helyet adó, és Önöket vendégül látó Miskolc- Avasi Református Egyházközség gyülekezete nevében köszönthetem Önöket. Miskolci országgyűlési képviselőként, külön is megtiszteltetés számomra, hogy a miskolci reformátusok legrégebbi gyülekezetének szószólójaként, abban a templomban üdvözölhetem Önöket, ahol 1541. december 21-én Fráter György kormányzónak – a csecsemő János Zsigmond gyámjának – hívására rész-országgyűlést tartottak, tizenhárom Észak-Magyarországi vármegye képviselőinek részvételével.

Hálát adhatunk Istennek, hogy ma nem olyan időket élünk, mint a magyarországi reformáció kezdetén, amikor országunk három részre szakadt, és a református hívek és lelkipásztoraik pedig gyakran üldöztetésnek voltak kitéve. Ezek az ősi falak a tanúi mindezen megpróbáltatásoknak. Három évvel az előbb említett rész-országgyűlés után a törökök felgyújtották a templomot, sőt egész Miskolcot, majd csak negyed századdal később, nagyjából az 1567-es debreceni zsinattal egyidőben épült újjá Miskolc legrégebbi temploma, immáron a református szertartásoknak megfelelően. A templom, amely ma egyházmegyei közgyűlésük helyszíne – ebben a formájában – egyidős a magyarországi reformációval.

De hát, ezt Önök tőlem jobban tudják.

Nagytiszteletű közgyűlés! Az avasi gyülekezet nem a legnagyobb létszámú Miskolcon. Azonban, lelkipásztoraink vezetésével, napról-napra teljesíti a küldetését, melyet a gyülekezet küldetésnyilatkozata – többek között – úgy fogalmaz meg, hogy „gyarapítja Miskolc város-, és a Felső-magyarországi régió lelki-szellemi-kulturális életét és értékeit, ezen keresztül szolgálja a magyar nemzet testi-lelki megmaradását és felemelkedését.”

Az avasi gyülekezet egyszerre régi és új, egyszerre hagyományőrző és modern, tudatában van különleges helyzetével, az avasi templom várostörténeti, vallástörténeti és kultúrtörténeti jelentőségével. A gyülekezet – Istennek hála – nem csak temetőjéről, elhunyt tagjainak emlékéről gondoskodik, de vasárnapról vasárnapra egy-egy új taggal bővül, az utóbbi hetekben több gyermek keresztségének lehettünk tanúi, van remény tehát a közösség utánpótlására. A Lévay gimnázium, amely persze jóval szélesebb körből gyűjti össze a református szellemben neveltetni kívánt gyermekeket, mégiscsak itt, az avasi templom alatt működik, életet, frissességet, fiatalosságot hoz az ősi gyülekezet szomszédságába.

Miskolc város református hagyományai tehát ma is élnek, továbbélnek, sőt megújulnak, új szokásokat, új értékeket teremnek. Miskolc ökumenikus város, évszázadok óta több felekezet élt egymás mellett, van amelyik hiányzik is ebből a multikulturális városból, de a templomok ma is jelzik a vallási sokszínűséget. A határvonalak nem is a felekezetek között húzódnak, sokkal inkább a hívők és nem hívők között, vagy a szembeötlő társadalmi különbségekben mutatkoznak meg.

Nagytiszteletű közgyűlés!

Most, amikor a magyarországi református egyház kettős jubileumot ünnepel, egyfelől a reformáció kezdetének 500. évfordulójára, másfelől a magyarországi reformáció kezdetének számító 450 évvel ezelőtti debreceni zsinatra emlékezik, különleges figyelem irányul az Önök áldásos működésére. Nem kizárólag egyháztörténeti jelentőségű ez az év, hanem az egész nemzet jövője szempontjából meghatározó az Önök munkája. A magyarországi, Kárpát-medencei református egyház olyan erőt, tartalékot jelent a nemzet megújulása szempontjából, amelyre óriási szüksége van nemzeti közösségünknek, szűkebb pátriánknak. Az Önök bölcsessége, tisztánlátása sokunknak adhat iránymutatást, biztatást, sokunkat  vezethet vissza arra az útra, amelyről a XX. században letévedtünk, vagy letérítettek minket. A XXI. századi magyar nemzetünkre nagy veszélyek leselkednek, talán nem túlzás azt mondani, hogy válaszúthoz érkeztünk, a következő évek, évtizedek tétje nem kevesebb, mint hogy egyenrangú nemzete leszünk-e Európa népeinek, vagy újból sikerül a periférára szorítani Magyarországot.

Meggyőződésem, hogy Önök, református lelkipásztorok és egyházi előljárók segíthetnek mindannyiunknak a helyes döntések meghozatalában, hiszen a református egyház bizonyította már nemzetmegtartó erejét, küldetésének következetes, állhatatos képviseletét.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önöknek jó munkát a mai napra, és az elkövetkező évekre.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Répássy Róbert / www.bgrem.hu