Új elnök a Miskolci Törvényszék élén
2016.07.19
Én egy jogászdinasztia tagja vagyok. Nagyon sok évtizeddel ezelőtt a nagyapám jelentette a kiinduló pontot. Utána jött édesapám és két testvére is, akik ugyancsak a jogász hivatást választották. Több unokatestvérem is jogász lett. Ezek közül az egyik, dr. Répássy Róbert, aki többféle szerepet is vállalt a politikai, közigazgatási életben.
Milyen állomásokon keresztül vezetett az útja a Miskolci Törvényszék elnöki székéig?
Dr. Répássy Árpád: Miskolcon születtem, és bátran mondhatom, hogy egy tősgyökeres miskolci családból származom. A kötelező iskoláimat is mind itt végeztem el, és – amire kifejezetten büszke vagyok – a Miskolci Egyetem jogi kara tanárainak keze alatt nevelkedtem jogásszá. A bíróság volt az első munkahelyem és az a mai napig is. Az akkori Miskolci Városi Bíróságon kezdtem el dolgozni 1997-ben fogalmazóként, és itt lettem titkár. Viszont a bírói kinevezésemet – szerencsésnek mondhatom magam – az Ózdi Városi Bíróságra kaptam meg, ott kezdtem a bírói pályámat.
Miért tartja szerencsésnek, hogy Ózdon kezdte meg a bíráskodást?
Dr. Répássy Árpád: Az ilyen vidéki bíróságokra a mai napig jellemző az összetartás, az igazi csapatmunka. Jó értelemben vett családias hangulatban folyik a munka. Én nagyon sokat köszönhetek az ózdiaknak, nem is tudom elégszer megköszönni nekik, és mindig hálával gondolok arra a három esztendőre, amit ott kezdő bíróként eltöltöttem. Emberként és bíróként is nagyon jó iskola volt Ózd számomra. Erősebb emberként és erősebb bíróként tértem haza Miskolcra.
Milyen bírói szakterületen folytatta munkáját Miskolcon?
Dr. Répássy Árpád: Civilisztikai ügyszakban tevékenykedem, tehát polgári bíró vagyok. Visszatérésem után egy éven át a megyei bíróságon, első fokon ítélkeztem. Aztán 2010. október 15-én kineveztek az akkor még Miskolci Városi Bíróság, ma már Miskolci Járásbíróság élére. Ez megint csak egy kiváló iskola volt, mert a fővárost nem számítva az ország legnagyobb járásbírósága a miénk, ügyforgalmát és létszámát is tekintve. Ez nagyon sokat segített a vezetői fejlődésben, hiszen közel hat évig voltam a járásbíróság elnöke. Aztán július 1-jétől kaptam meg a kinevezésemet a Miskolci Törvényszék élére.
Miként történt a kinevezése a törvényszék élére?
Dr. Répássy Árpád: Ma ilyen bírói vezetői kinevezés kizárólag törvényi szabályok keretei között lehetséges. Itt nincsenek felkérések és háttér-megállapodások. A bíróságok szervezetéről és igazgatásról szóló kétharmados törvénybe bele vannak foglalva ennek a kérdésnek az alapelvei. Ennek megfelelően – mivel az előző elnök megbízatása lejárt – dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke pályázatot írt ki a Miskolci Törvényszék elnöki posztjának betöltésére. Az egyik pályázó voltam én. A pályázat benyújtását követően egy terjedelmes, hosszadalmas értékelési folyamat következett, amelynek végállomása volt, hogy dr. Handó Tünde kinevezett a törvényszék élére.
A Répássy név évtizedek óta benne van a politikai köztudatban is…
Dr. Répássy Árpád: Én egy jogászdinasztia tagja vagyok. Nagyon sok évtizeddel ezelőtt a nagyapám jelentette a kiinduló pontot. Utána jött édesapám és két testvére is, akik ugyancsak a jogász hivatást választották. Több unokatestvérem is jogász lett. Ezek közül az egyik, dr. Répássy Róbert, aki többféle szerepet is vállalt a politikai, közigazgatási életben.
Magánéletéről mit mondana el?
Dr. Répássy Árpád: Azt, hogy a feleségem a boldogságom, két fiam pedig a büszkeségem. Hobbim a horgászat. Ennek a szenvedélyemnek azonban kinevezésem óta inkább csak elméletben tudok hódolni.
Milyen szakmai, vezetői hitvallással látott neki az elnöki munkának?
Dr. Répássy Árpád: A vezetői hozzáállásom, hitvallásom aköré a meggyőződés köré szerveződik, hogy a bírói munka egy szolgálat. Nem is véletlen, hogy az erre vonatkozó jogállási törvény a bírói jogviszonyt szolgálati viszonynak nevezi. Ez is sok mindent elárul arról, hogy a mi munkánk voltaképpen miről is szól. Én úgy gondolom, hogyha a bírói munka egy szolgálat, akkor a bírósági vezető lét különösen, többszörösen is az. Az én hitvallásom tehát az, hogy én egy szolgálatot végzek. Ennek a szolgálatnak az alanyai természetesen nem korlátozódnak a bíróság dolgozóira. Nyilván, közvetlenül őket érinti, de közvetetten az én dolgom és egyszemélyi felelősségem az is, hogy a jogkereső állampolgárok szolgálatába állítsam az itt dolgozókat. Természetesen olyan mértékben, amilyenben ezt nekünk a jogszabályok megengedik. Mindezeken túl vannak olyan egyéni elveim, amiket a munkavégzés során már a járási bíróság vezetőjeként is elsődlegesnek tekintettem. Négy szóban össze tudom foglalni vezetői elveimet: tisztesség, igazságosság, hit és emberségesség. Szerintem az emberi szó óriási hatalom. Sajnos a rossz is, de a jó is, és ez a fontosabb. Néhány jó szóval hegyeket lehet megmozgatni, és ez a bírósági teljesítményre is igaz. Ennek a felelősségnek a tudatában lépek be reggelente az épületbe, és így is szoktam megszólítani a kollégáimat nap-nap után.
A konkrét mindennapi munkában azért nagyon sokban jogszabályok által behatárolt a bírósági munka.
Dr. Répássy Árpád: Valóban, a konkrét, mindennapi munka keretei törvények által adottak. Ezt sem szabad soha szem elől téveszteni. Mindenkor megalapozottan, jogszerűen és időszerűen kell ítélkezni. A mi fő tevékenységünk ez. A ma bírósági vezetőjével szemben azonban már nagyon erős kihívásként fogalmazódik meg, hogy legyen kreatív, tudja a változásokat megfelelően menedzselni, az újszerű megoldásokra legyen nyitott, és az, hogy képezze magát folyamatosan. Nagyon fontos, hogy a bíróság ne legyen egy idegen test a társadalom és gazdaság szervezetében, azaz képes legyen valamilyen módon reagálni az onnan jövő kihívásokra. Azaz, haladni kell a korral.
A „korral haladva” milyen irányban szeretné még magát továbbképezni?
Dr. Répássy Árpád: A kommunikáció és az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás tudománya szerintem nagyon fontos. Ugyanakkor egy törvényszéki elnöknek ma már egy kicsit közgazdásznak is kell lennie, mert a törvényszék önálló gazdálkodással bíró jogi személy, és ezért ilyen rálátásának kell lennie. Ezekben az irányokban biztos, hogy még tovább fogom magam képezni.
Magára a bíráskodásra, a bíróságokra is újabb kihívások várnak.
Dr. Répássy Árpád: Az elektronikus kapcsolattartás az egyik ilyen. Teljesen más mindenki számára az, ha valamit csak papíron lát, és más, ha a számítógép elé kell leülni és élesben intézni az ügyeket. Ez bizony a bírósági dolgozókkal szemben is kemény követelményeket támaszt. Ezeknek a követelményeknek azonban – én azt gondolom – meg is tudunk felelni.
Milyen változásokat szeretne bevezetni a bíróság működésében, munkájában, szervezetében? Lát-e szükségesnek ilyeneket?
Dr. Répássy Árpád: Egész egyszerűen, ami jó, azt ne akard megjavítani elv alapján gondolkodom. Nem tartom véletlennek, hogy a Miskolci Törvényszék ilyen jól működik. Ebben a bírósági vezetőknek hatalmas szerepük volt és van jelenleg is. Nem gondolom, hogy komolyabb személyi változásokra szükség lenne, legalábbis akkorákra semmiképpen sem, ami a törvényszék egészét érintené. Nem fogjuk tudni megkerülni azt a kérdést, hogy a törvényi előírások miatt az elkövetkező néhány évben számos vezető be fogja fejezni vezetői ténykedését, és helyüket új vezetők fogják elfoglalni. Ennek megoldása számomra is kihívást jelent.
A jogszolgáltatásért a bírósághoz fordulók sokszor úgy érzik, hogy nem elég gyorsan működik a bíróság rendszere. Ön hogy látja ezt?
Dr. Répássy Árpád: Leszögezem, hogy a Miskolci Törvényszék ítélkezési munkájával kapcsolatosan komolyabb időszerűségi problémákat nem látok. A közbeszédben gyakran van egy kis fogalmi keveredés. Az időszerűség és a gyorsaság fogalmait néha összekeverik. A jogalkotó semmikor sem alkalmazza a gyorsaság kifejezést, mert az relatív fogalom: mihez képes gyors vagy lassú mondjuk egy per vagy ügy. Az viszont megfogalmazható, hogy mi az időszerű eljárás. Az én fogalmaim szerint időszerűnek kell lenni az ügymenetnek. Ez azt jelenti, hogy időszerűnek és megalapozottnak kell lennie a döntéseknek, és ezeknek feltétlenül szükséges és elégséges idő alatt kell megszületniük. Ha ezt el tudjuk mondani, az eljárás időszerű. Ez visszavezethető arra a dilemmára, hogy mik élvezzenek előnyt: a megalapozottság, a jogszerűség vagy a „gyorsaság”. Én azt gondolom, hogy a mi döntéseinknek a döntő többsége „gyorsaság” tekintetében is találkozik a közelvárással. Látni kell azonban azt is, hogy az időszerűséget legkevésbé a bíróságon folyó munka befolyásolja. Nagyon sok múlik a résztvevők magatartásán, az alkalmazott eljárásjogon, a társszervek részvételén. Ha innen nézzük a dolgot, akkor a törvényszéken példa értékű munka folyik.
Most ért véget egy országos program, amelyben a Miskolci Törvényszék előkelő helyen áll az ügyek „időbeli” intézésében.
Dr. Répássy Árpád: Az Országos Bírósági Hivatal elnöke által meghirdetett Szolgáltató bíróságok programnak volt egy eleme, hogy a két évnél régebb óta folyamatban lévő ügyek számát csökkentsük. Ebben a törvényszékek között a második helyet értük el, fél év alatt 44 százalékkal csökkentettük az ilyen ügyeink számát. Nálunk egyébként eleve nem volt sok ilyen ügy. Természetesen van néhány ügy, amely évek óta húzódik, de ezek visszavezethetők az előbb említett okokra. Addig azonban, amíg megalapozott döntést nem tud hozni a bíró, addig nincs vége az ügynek. De az ügyeink 90 százaléka egy éven belül befejeződik.
A megyei főügyész kritikát fogalmazott meg a törvényszékkel kapcsolatban, amely szerint enyhe a bíráskodás. Mi a véleménye erről? Szándékszik-e megvizsgálni a kérdést?
Dr. Répássy Árpád: Ez a kérdés olyan, amely – véleményem szerint – igényli azt, hogy személyesen tárgyaljak róla Miskolci László megyei főügyész úrral, mert a megfogalmazás általános volt, és ez nem teszi lehetővé, hogy célvizsgálatot rendeljek el. Amint kapok konkrét adatokat, tényeket, amelyek megalapozzák ezt a kritikát, olyan helyzetbe juthatok, hogy a célvizsgálatot elrendelhetem.
Észak-Magyarország / Szaniszló Bálint