DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Utoljára majdnem három évvel ezelőtt tárgyalt az Országgyűlés alaptörvény-módosítást, 2013 szeptemberében fogadta el az Országgyűlés az Alaptörvény ötödik módosítását. Az Alaptörvény legutolsó módosításával az alaptörvény-módosítást kezdeményező kormány az Alaptörvénnyel kapcsolatos alkotmányjogi viták végére kívánt pontot tenni. Ez a most előttünk fekvő alaptörvény-módosítás merőben más helyzetet próbál kezelni, ezt a most előttünk fekvő alkotmánymódosítást, alkotmánymódosítási igényt, hogy úgy mondjam, az élet hozta.
Nem tudom azonban megállni, hogy szóvá ne tegyem, a Magyar Szocialista Párt ismét nem vesz részt abban a törvényalkotási folyamatban, ami az ország polgárainak biztonságát, az ország jogrendjét hivatott garantálni. Ismét távol marad az alkotmányozástól azért, hogy utána megvádolhassa politikai ellenfeleit azzal, hogy nem vehettek részt az ellenzéki pártok az Alaptörvény módosításának megalkotásában. (Balla György: Szégyen!) Ezt tapasztaltuk korábban is, hiszen éveken át bírálták az Alaptörvény elfogadásának folyamatát, miközben saját szabad akaratukból hozott döntéssel maradtak távol az Alaptörvény megalkotásától. De ez a mostani magatartásuk azért is felelőtlen, mert a téma, ahogyan mondtam, a téma nem alkotmányjogi alapvetően, hanem az élet, a biztonság, az emberek biztonsága hozta elénk ezt az ügyet.
Tisztelt Ház! A 2015-ös esztendő súlyos és nehéz tapasztalatokat hozott az Európai Unió számára. A migránsáradat rávilágított, hogy a határok védelmét biztosító jogszabályok nem érvényesülnek, a tömeges bevándorlás esetén a schengeni egyezményben rögzített jogos biztonsági igények teljesíthetetlenek, a határőrizet majdnem tehetetlenül áll az erőszakos határátlépéssel szemben. Magyarország Kormánya és Orbán Viktor miniszterelnök már több mint egy éve felhívta a figyelmet a menekültválság következményeire, és számos intézkedést tett, hogy az ország a schengeni határok védelmében vállalt kötelezettségeit teljesítse.
Emiatt számtalan nemtelen támadás érte akkor a magyar politikát, miközben többségében egyetértettek azzal, mára pedig több a követője, mint ellenzője a magyar intézkedéseknek. Magyarország iránytű volt a menekültválság kezelésében, és reméljük, hogy a biztonsági feltételek kiépítésével hatékony védelmet tudunk kialakítani az Európai Unió belső rendjének megőrzése érdekében.
Az európai politikusok egy része nem értette meg a migrációs válság valódi természetét, a helyzetet lebecsülte, a veszélyeket alulértékelte. Mindezek mellett nem lett európai szinten megfogalmazva az a biztonsági követelmény sem, ami lehetőséget adott volna a védekezésre a beözönlő bevándorlók közül az ellenséges szándékú személyek kiszűrésére. A migrációs válság mára az egyes országokban a hétköznapok biztonságának kérdésévé emelkedett. Arról van szó, hogy mindazok a szabadságjogok, amelyeket az Európai Unió a polgárai számára megteremtett, továbbra is életünk része maradhat‑e, vagy ‑ ahogy azt a franciaországi, belgiumi, németországi események mutatják ‑ a migráció következtében a félelem és szokásaink megváltoztatása életünk részévé válik.
Lassan megtanuljuk, hogy a szabadság mit sem ér, ha ehhez félelem és rettegés járul. Ha egy társadalomban a biztonság iránti bizalom csökken, akkor intézkedéseket kell tenni annak helyreállítása érdekében. Az már létező tapasztalat, hogy az európai életforma ellenségei olyan harcosokat is elrejtenek a bevándorlók között, akik életformánkat, a társadalom békéjét, együttműködésünk eddigi kereteit, tekintet nélkül kialakult értékeinkre, tudatosan le akarják rombolni. Ez egy teljesen új és váratlan helyzet. A sokasodó európai tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeket a kockázatokat minden országnak előrelátó módon kell kezelni, azt megelőzni vagy inkább lehetetlenné tenni.
A kormány és a kormányzó pártok bejelentették, hogy a terrorfenyegetés veszélye miatt törvényes felhatalmazást kérnek az ország védelméhez. Ha van még természetes kérés, ami a törvények szellemének megfelel, akkor ezek között a legelső, hogy a kormány az Országgyűlés támogatását kéri az ország biztonságának védelme érdekében. Az is a kormány felelőssége, hogy a legtöbb ismeret birtokában milyen lépéseket lát szükségesnek a társadalom békéjének biztosítása érdekében. Az Országgyűlés arra kapott felhatalmazást a választópolgároktól, hogy felismerje a kockázatokat, az ország védelmét és biztonságát a törvényalkotás eszközeivel garantálja, és azt a legmegfelelőbb jogi formában kifejezésre juttassa. Ha a jogalkotói feladat az Alaptörvény módosítása, akkor úgy; ha ez egy felhatalmazó rendelkezés a kormány számára a veszélyhelyzetben történő eljáráshoz, akkor pedig azzal támogassa az ország önvédelmét.
A magyar emberek óriási többsége, már majdnem kétmillió ember az aláírásával támogatta a kormány azon kezdeményezését, hogy az ország, az ország lakóinak biztonsága védelmében szigorításokat vezessen be a bevándorlás szabályozásában. Ennek a felelős gondolkodásnak és társadalmi összefogásnak része az a szükséges előrelátás, ami az előttünk fekvő törvényjavaslatban is jelentkezik.
Az előttünk lévő javaslat nem tűr halasztást. Lehet idegenkedni attól, hogy a kormány milyen felhatalmazást kap, amivel az azonnali terrorfenyegetettséget elhárítani lesz képes, de a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az ellenzék a kifogások keresésével a terrorfenyegetés elhárítását akarja megakadályozni, feláldozva az emberek, a családok és az ország biztonságát. Általánosságban is elmondható, hogy az ellenzéki pártok obstrukciós tevékenysége végigkísérte a migrációt, és szinte természetes, hogy most sincs készség a közös cselekvésre.
Az európai események Párizsban vagy Kölnben azt mutatják, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs idő az abszurd felvetésekre, ilyenkor hatékony és gyors intézkedésre van szükség, mint amelyhez most az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán szükséges a képviselők támogatása. Franciaországban a balliberális kormányzat is szigorú intézkedéseket vezetett be a terrortámadások után, amelyek veszélyhelyzetben korlátozzák az alapjogok egy részét, és ezzel a szabadságszerető polgárok nagy többsége is egyetértett. Azt még nem tudjuk, hogy a szabadságjogok teljessége és a teljes biztonság egymás mellett kiteljesedhetnek‑e, de úgy tűnik, hogy veszélyhelyzetben az alapjogok szükséges és arányos korlátozása indokolt lehet.
A biztonság olykor elsőbbséget élvez, előbbre való a szabadságjogok teljes körének érvényesülésével szemben. 2011 után az Amerikai Egyesült Államok is hatékony jogalkotási lépésként bevezette a hazafias jogalkotási törvényben a belső terrorizmus fogalmát. Ebben nem külföldi terrorveszélyről, hanem kockázatként már hosszú ideje a polgárokkal együtt élő személyekről van szó. Az eltelt időszakban lett belőle egy szabadságtörvény, mára számos rendelkezése nem került meghosszabbításra, de alapvédelmi stratégiaként megtartották a különleges jogköröket.
A megváltozott biztonsági környezet megköveteli a jogrendi válaszokat a szükségesség és arányosság követelményeinek betartásával. Az Alaptörvényhez kapcsolódó sarkalatos törvényekről folytatott vita során számosan érveltek amellett, hogy szükségtelen az Alaptörvény módosítása, mert minden fenyegetésre van felhatalmazó rendelkezés. Kérem, figyelmesen olvassák el, hogy a különleges jogrend, annak egyetlen rendelkezése sem tartalmaz felhatalmazást az országot ért belső terrortámadás esetére. A terrorizmus elleni küzdelemben nincs teljes biztonság, de nincs érvünk az ellen, hogy törekedni kell rá. A terrorveszélyhelyzet Alaptörvénybe iktatásával ez a törekvés ölt testet. Ehhez nem kérünk százszázalékos bizalmat, hanem a lehető legtöbb bizalmat az ország javára.
Tisztelt Ház! A terrorveszélyhelyzet Alaptörvénybe iktatásának nyilvánvaló kulcskérdése a bizalom; nevezetesen, hogy a kormány megítélésén múlik a veszélyhelyzet megállapítása és a szükséges intézkedések elrendelése. Ez azért természetes, mert más nem is rendelkezhet mindazokkal az információkkal, amelyekkel a terrorveszélyhelyzet fenyegetését mérlegelni tudják. Nincs az országban más olyan intézmény, hivatal, amely elégséges információval bír egy ilyen típusú veszély jellegéről. Ezen a bizalmi elven folyik a vita, mert amíg a kormányzó többség joggal bízik a kormány mérlegelő-képességében, addig az ellenfelek, ahogy eddig is tették, gyakran vonják kétségbe a kormányzat intézkedéseit. Sokszor az a hivatkozási alap, hogy már máskor is csalódtak.
Amikor a kormány a terrorveszélyhelyzet elhárításához bizalmat kér, természetes módon benne van ebben a bizalmatlanság is, mert a bizalom jelentésében is mindig hordoz egy csekély bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot. Másként a bizalomnak semmi értelme nem lenne. Az Alaptörvény módosítása során ennek az ésszerű ténynek az elfogadásáról is szavaznak, nevezetesen arról, hogy elhiszik‑e önök, hogy semmiféle előrelátással nem jelezhetők előre a jövőbeni események. Így kénytelenek ráhagyatkozni veszély esetén azokra, akik ismerik a veszély természetét. Ez a jóváhagyás mindenkinek előnyös, ám nem a pártpolitikai szempontból jelentkező értékek védelmét szolgálja, hanem az ország biztonságát.
Az előttünk fekvő javaslat egy kivételes eset, amikor a szokásos kormány‑ellenzék érdektagoltságból ki kellene lépni, akármilyen is a jelenlegi parlamenti viszony természete. A bizalom és a bizalmatlanság lehet okkal létező és lehet indokolatlan is. A terrorveszélyhelyzet esetén adott felhatalmazás egy szükségszerű bizalom, egy arra vonatkozó bizalom, hogy az erőszak nem része a politikai küzdelemnek, az erőszak kizárólag az országot fenyegető veszélyek elhárítására szolgálhat. A magyar társadalomnak már újkori történetében is van tanulság arról, hogy a politikai kérdésekben alkalmazott állami erőszak a társadalom részéről elutasításra talál, és megvonja a bizalmat a hatalommal visszaélő politikai erőtől, miként azt 2006 októbere nyomán is tette.
A terrorveszélyhelyzet nem a pártküzdelmek része, hanem az országvédelem eszköze. Az Alaptörvény módosítását megelőző egyeztetések sem a változtatások közjogi problémáiról szóltak, hanem a felek közötti bizalom minőségéről. Kérdezhetném, hogy az ellenzék miért is bízna meg az éppen kormányzó erőkben. Azért, mert mindig a kormányzó erők felelőssége az ország védelme, akkor is, ha a politikai ellenfelek ezt nem különösebben méltányolják.
Magyarország nem állhat feltartott kézzel a terrorizmus fenyegetése előtt. A holnap biztonsága a ma előrelátási képességén alapul, és sokan ma ugyanúgy kételkednek, ahogyan egy éve a népvándorlási kockázatokat is alábecsülték. A kormány elkötelezett annak érdekében, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni a terrorveszélyhelyzet kialakulását, és mindent meg kell tenni a magyar emberek, a magyar családok, a közrend és a közbiztonság védelmében. Akkor lennénk a legboldogabbak, ha az új cikkely alkalmazására soha nem kerülne sor, mint ahogy a különleges jogrend egyes elemeinek alkalmazása szerencsére eddig még nem volt életünk része.
A helyzetről való gondolkodás és megfelelő jogi helyzet megteremtése a felelős kormányzás része, és a kérdést majd azoknak is felteszik, akik akadályozzák, hogy a magyar állam ilyen vészhelyzet esetén meg tudja védeni az ország lakosainak biztonságát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket és kérem, hogy támogassák az Alaptörvény módosítását, valamint az ahhoz kapcsolódó törvénymódosításokat. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)