Ságvári vita - a kommunizmus áldozatainak emléknapján
2015.02.25
Kedves Tanár Úr! (...) Ha tényleg úgy gondolod, hogy Ságvári Endre a legjobb példakép a mai ifjúság számára, akkor azt inkább tartsd titokban. Legalább addig, amíg kilépnek az alma máterből. Én azt tanultam a Ságváriban, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.
De nem erről akarok most írni. Egy fiatalemberről írok. Az „izmusok” áldozatáról.
Elsős gimnazista voltam a Ságváriban, amikor ő negyedikes volt. Talán láttam, talán nem, de arcára nem emlékszem. Március tizenötödike volt, vagy utána néhány nappal, amikor futótűzként terjedt a hír: bevitték a rendőrök. Azt mondták „kiragasztotta a tizenkét pontot.” Az Aradi Vértanúk terén, nem messze az iskolánktól. Aztán, kis idővel utána megtudtuk, kirúgták az iskolából. Magyarország összes középiskolájából.
Benda Balázs volt ez a fiú. Egy hányattatott sorsú, gyenge fizikumú fiú. (Nem hiszem, hogy a tornatanárok kedvence lett volna.) Aki, a juhász gyulás barátaival röplapokat terjesztett, és a „rendszer” ellensége lett. Akire az Állambiztonság egész egysége vigyázott. Akit a nagy tekintélyű „Csongrád Megyei Bíróság” tizennyolc évesen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt „nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás” bűntettéért. Pártfogó felügyelőt rendeltek ki mellé, és hogy ne fertőzze meg nézeteivel az ifjúságot, kizárták Magyarország valamennyi „állami” középiskolájából. Aki többet akar tudni róla, annak ajánlom Soós Mihály írását a Tiszatájban.
Benda Balázs az „izmusok” áldozata lett. Egy volt ságváris, aki nem volt méltó az iskola névadójához. Mert tizennyolc évesen utálta a kommunistákat. Huszonhét évesen pedig öngyilkos lett. Egy könyv, néhány vers maradt utána, és a fájdalom, hogy a Ságvári (tanári) közössége kivetette magából. Ő nem illett a „ságvárizmusba”.
Erre is emlékszel, Pista?
SZEGEDma.hu