Ez a törvény a bankárok bosszúja. Ez a törvény a rossz lelkiismeretű bankárok bosszúja. Ez a törvény azoknak a rossz lelkiismeretű bankároknak a bosszúja, akik a legutóbbi választások óta Magyarországot kormányozzák. Ez a törvény azoknak a kormányra került bankároknak a bosszúja, akik milliárdos sikkasztásban és pénzmosásban érintett bankok élén álltak, amikor pedig ez kiderült, nem győzték napról napra kisebbíteni egykori bankjukban betöltött szerepüket. Amikor kiderült, hogy egykori bankjukban munkatársaik tucatjai játszottak közre a súlyos bűncselekményekben, nem győzték bizonygatni, hogy mi minden nem tartozott az ő felelősségükbe. Amikor kiderült, hogy bűncselekményből származó milliárdokat készpénzben hordtak ki bankjuk pénztárából, csak annyit tudtak rá mondani, hogy nem a bank elnökének a dolga, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzon.
Ez a törvény a kormányzó pártok bosszúja. Ez a törvény azoknak a pártoknak a bosszúja, akik ezer szállal kötődnek a milliárdos sikkasztásban és pénzmosásban érintett bankokhoz. Ez a törvény azoknak a politikusoknak a bosszúja, akik átlátszó és nevetséges magyarázatokat szolgáltattak arra, milyen kapcsolatban álltak a milliárdos bűncselekmények későbbi gyanúsítottjaival.
Ez a törvény azoknak a szocialista politikusoknak a bosszúja, akik egy milliárdos sikkasztóhoz irányították az adófizetők 13 milliárd forintját; akik egy milliárdos sikkasztóra bízták az önkormányzatok pénzét; akik egy milliárdos sikkasztó lakására jártak tárgyalni; akik egy milliárdos sikkasztónak kormányhivatali belépőt adtak; akik egy milliárdos sikkasztóval tegező viszonyban álltak; akik egy milliárdos sikkasztóval közös ügyvédet választottak; akik egy milliárdos sikkasztóval egy házban béreltek irodát; akiknek egy milliárdos sikkasztóval közös hölgyismerősük volt; és végül mindazoknak, akik egy milliárdos sikkasztó kiemelt ügyfeleiként rendkívüli jövedelmekhez jutottak.
Ez a törvény mindazok bosszúja, akik nem tudták megfélemlíteni Szász Károlyt; akik az őt ért brutális támadásról a parlamentben drámai bejelentést tettek; akik az esetet példátlannak, minden jó érzésű embert felháborítónak nevezték; akik kórházi betegágyánál kezüket tördelve jobbulását kívánták; akik azonnali rendőrségi és nemzetbiztonsági vizsgálatot sürgettek; akik azt mondták, minden erejükkel azon lesznek, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő.
Azután mindennek pontosan az ellenkezőjét tették. Röviddel azután, hogy betegágyánál együttérzést színleltek, a szocialisták és bértollnokaik aljas, hazug rágalmakat kezdtek el terjeszteni Szász Károlyról. Először arról, hogy egy biciklista verte meg, akit ő ütött el; azután arról, hogy egy seprűnyél okozta a fejsérüléseit; azután arról, hogy ő verette meg saját magát. Igen, jól hallották: azok a kormánypárti politikusok, akik versengtek azért, hogy előbb sajnálkozhassanak az ellenzéknél Szász Károly megveretése miatt, később azt terjesztették róla, hogy ő verette meg saját magát. Hogy ez mennyire így van, azt javasolom, menjenek el Horn Gyula lakossági fórumaira, és kérdezzék meg a közönségét, mit gondolnak Szász Károly megveretéséről.
De ezzel még nincs vége az aljasságoknak. Egy szocialista törvényhozó őszintén megfogalmazta azt, amire ennek a törvénynek a szerzői nem mertek javaslatot tenni. Idézem: „Szász Károllyal és a vele hasonlókkal szemben úgy kellene eljárni, hogy vagyonelkobzás, és onnantól kezdve tárgyalunk, hogy meddig fog a börtönben ülni.” Nos, ha egynémely, hatalomtól megrészegült szocialista képviselőn múlna, a kormány egyenesen arra tett volna javaslatot a parlamentnek, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét zárja börtönbe, és kobozza el minden vagyonát. És hogy ez mennyire nem áll távol a valóságtól, érdemes azon elgondolkodni, vajon milyen célból gyűjtött a kormány egyik államtitkára adatokat Szász Károlyról és hivataláról. A választ azóta ismerjük: természetesen azért gyűjtött Szász Károlyról és hivataláról adatokat az úgynevezett közpénzügyi államtitkár, hogy politikai küldetésének megfelelően feljelentse a kormány ellenfelének vélt hivatalnokot.
Tisztelt Ház! A rossz lelkiismeretű bankárok régóta tervezik Szász Károly eltávolítását. Az egyik bankár, jelenleg pénzügyminiszter, már néhány hónappal a kormányváltás után megmondta Szász Károlynak, hogy jó néven venné, ha lemondana tisztségéről. Erről ő maga számolt be ez év június 23-án.
Később ez a bankár, aki a K&H Banknál vezérigazgató-helyettes volt, augusztus 19-én azonnali hatályú vizsgálatot indított annak kiderítésére: „Milyen fokú felelősség terheli a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét a K&H bankcsoportnál kialakult helyzetért?” Még egyszer, mert annyira hihetetlen: László Csaba, a K&H Bank volt vezérigazgató-helyettese vizsgálatot indított a K&H bankcsoportnál kialakult helyzet miatt. Megáll az ember esze, mi minden ráfér egyesek arcára!
A pénzügyminisztériumi vizsgálatról a szocialisták elnöke a kormány nevében úgy nyilatkozott: „Szász Károly a jelek szerint mulasztások sorát követte el, ezt tisztázni kell. Erre való a fegyelmi vizsgálat. Ha a fegyelmi vizsgálat megállapításai ezt indokolják, akkor a kormány döntést hoz, és a parlament elé viszi.”
Álljunk meg egy kicsit, hölgyeim és uraim! Erre való a fegyelmi vizsgálat - mondta Kovács László. Akkor mire való ez a törvény, amit most tárgyalunk? Természetesen arra, hogy Szász Károlyt törvényes vizsgálat nélkül el lehessen távolítani a hivatalából.
És mit jelent az, hogy Szász Károly ellen mégsem indult fegyelmi eljárás? Természetesen azt, hogy nem tudtak vele szemben semmilyen fegyelmi vétséget felhozni. Ez a bankárok demokráciája, ez az ő jogállamuk.
A másik bankár, jelenleg miniszterelnök, augusztus végén többször és hosszasan értekezett Szász Károly felelősségéről, és hogy nem előlegezi meg ugyan Szász Károly menesztését, de az biztos, hogy a bankfelügyelet következő elnöke – idézem – „minden gyanú felett álló személy lesz”. „Szeretném látni” mondta Medgyessy Péter, „hogy a PSZÁF vezetésének mi a felelőssége abban, hogy a betétesek nem érezhették magukat biztonságban, és az orruk előtt lehetett ellopni több milliárd forintot.” Kinek az orra előtt loptak el micsodát?
Egy múlt heti tájékoztatás szerint a rendőrség jelenleg az Inter-Európa Bank tizenöt pénztárosát gyanúsítja a pénzmosással összefüggésben, miután a négy hónapja zajló nyomozás alatt kiderült, az Inter-Európa Banktól 105 alkalommal mintegy 5 milliárd forintot vettek fel, többnyire készpénzben.
Még egyszer megkérdezem: kinek az orra előtt loptak el micsodát? Honnan veszi magának a bátorságot Medgyessy Péter, az Inter-Európa Bank egykori elnöke, hogy felelősségre vonja ezért Szász Károlyt? Nem az ő felelősségét kellene mindenekelőtt tisztázni, mielőtt nekimegy a bankfelügyelet elnökének a saját bankjánál történtek miatt? Hát már egy szemernyi erkölcsi érzék sem maradt Medgyessy Péter bankárban, mióta kormányra került? És a tizenöt pénztáros? A szocialisták semmiért sem felelősek? Csak a szóvivők, a taxisok meg a pénztárosok?
De nem Medgyessy Péter volt az utolsó, aki kiadta a parancsot Szász Károly eltávolítására. Ha azt mondom, „Mi az hogy!”, ki fogják találni, ki volt az értelmi szerzője a leszámolásnak. Igen, jól gondolják: a kormány közvélemény-kutatók szerinti legellenszenvesebb tagja, egyébként Medgyessy Péter tanácsadója, Gyurcsány Ferenc gyártott ideológiát ahhoz, hogy a bankárok leszámolhassanak Szász Károllyal. A kormánynak fel kell vennie a kesztyűt, meg kell vívnia a küzdelmet az Orbán-kormány által kinevezett köztisztviselőkkel – mondta –, akik szerinte nem a köztársasághoz hűségesek. Szerinte a Fidesz árnyékállamot épít, ezzel szemben pedig minden politikai és jogi eszköz megengedett. Nincs kompromisszum – jelentette ki Medgyessy Péter stratégája. Ha a szavait nem követték volna tettek, csak azt mondhattuk volna, hogy egy hiányos államelméleti ismeretekkel rendelkező sportminiszter feltűnési viszketegségével állunk szemben. Most már látjuk azonban, hogy nem a levegőbe beszélt…