Börtönország
2003.04.11

Répássy Róbert, a Fidesz-frakció jogi kabinetjének vezetője elmondta lapunknak, hogy önmagában már azt is elgondolkodtató állapotnak tartja, hogy a Btk-módosítás kérdése a börtönök túlzsúfoltságának témájába ágyazódik bele. A Fidesz ugyanis határozottan elutasítja a hazai börtönhelyzet és a büntetőjog enyhesége vagy szigora közé vont ilyen direkt összefüggést, ami Répássyt még a rendszerváltás előttről származó okoskodásokra emlékezteti.

Magyarországon 18 ezer ember ül börtönben a rendelkezésre álló 11 ezer férőhelyen. A százezer lakosra jutó elítéltek száma pedig az uniós átlag kétszerese, 178 fő, akik évente hárommilliárd forintba kerülnek az adófizetőknek. Mindezek fényében érdekes momentum, hogy a helyzet enyhítését célzó Büntető Törvénykönyv (Btk) módosítás heves vitát váltott ki a parlamentben.

Répássy Róbert, a Fidesz-frakció jogi kabinetjének vezetője elmondta lapunknak, hogy önmagában már azt is elgondolkodtató állapotnak tartja, hogy a Btk-módosítás kérdése a börtönök túlzsúfoltságának témájába ágyazódik bele. A Fidesz ugyanis határozottan elutasítja a hazai börtönhelyzet és a büntetőjog enyhesége vagy szigora közé vont ilyen direkt összefüggést, ami Répássyt még a rendszerváltás előttről származó okoskodásokra emlékezteti. Szerinte, ha rosszak a börtönviszonyok, akkor nem a jogszabályokat kell megváltoztatni, hanem börtönöket kell építeni, és a meglévőket felújítani. Ez pedig pénzkérdés, és mint mondja, frakciója szívesebben szavazna meg költségvetési összegeket a valóban létező probléma megoldására. 

A képviselő Bárándy Péter igazságügyi miniszterrel keletkezett parlamenti vitájában is kifejtette: nem helyes, sőt káros a feltételes szabadságra bocsátást kiterjeszteni az eddig ebből a kedvezményből kizárt többszörös visszaesőkre és a bűncselekményüket bűnszövetségben vagy üzletszerűen elkövetőkre. E változtatás nélkül ugyanis ezer elítéltből ezer maradt volna rács mögött, szemben a nemsokára hétszázat is elérő számú szabadlábra helyezettel. Úgy látja, ez még a bújtatott amnesztiánál is rosszabb, hiszen míg a közkegyelem esetében a legenyhébb bűncselekményeket elkövetők egy társadalmilag elfogadható cél érdekében mentesülnek a büntetés letöltése alól, addig az új jogszabály a társadalomra sokkal veszélyesebb törvénysértések elkövetőire terjed ki. 

Hankó Faragó Miklós, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára felelőtlen politikusi magatartásnak tarja Répássy Róbert nyilatkozatát, mivel ezáltal "az ilyen kérdésekre érzékeny közvéleményt valótlanságokkal próbálja félrevezetni".  Az államtitkár elmondta: nemzetközileg elfogadott gyakorlat a szabadságvesztés büntetés bizonyos idejének kitöltése után alkalmazott úgynevezett feltételes szabadságra bocsátás, melynek a Fidesz-kormány idején bevezetett "rendkívül durva" korlátozását enyhítették a mostani Btk-módosítással. Így gyakorlatilag újra a bíró mérlegelési jogkörébe került a büntetési kedvezmények alkalmazásának lehetősége, megkönnyítve ezzel az érintettek visszailleszkedését a társadalomba. Hankó Faragó szerint a magyar büntetés-végrehajtási gyakorlat meglehetősen távol áll az európaitól, le vagyunk maradva az előzetes letartóztatások elrendelésének indokoltsága és időtartama vonatkozásában, és a börtönbüntetések időtartama és azok letöltése kérdésében is. Nem véletlen – teszi hozzá –, hogy az unió legtöbb országában feleannyian sincsenek börtönben, mint hazánkban. 

A Fidesz és az igazságügyi tárca vitáját Kövér Ágnes kriminológus két teljesen különböző büntetőpolitikai irányvonalnak látja. A parlamenti ellenzék a klasszikus jogi iskola elveit vallja, amelyben a büntetésnek elsősorban elrettentés a célja, és a letöltendő szabadságvesztés egyik közvetlen haszna, hogy az illető legalább az elzárás alatt nem követ el más törvénysértést. A mostani kormányzat felfogásában viszont nagyobb tér marad a bűncselekmények közötti differenciálásnak, és kimondott szándékként jelenik meg az elkövető "megjobbítása" és javulási esélyeinek biztosítása. Ebben a börtön, a szabadságvesztés büntetés végső eszközként szerepel, az emberi szabadság teljes, hosszú időre történő elvételének vannak alternatívái, mint például a közmunkára kötelezés vagy a hétvégi szabadságvesztés. Kövér Ágnes szerint ez a kifinomultabb és differenciáltabb megközelítés jellemző az uniós tagországok jelentős hányadára. Mivel a 90-es évek második felében még nem voltak ilyen mértékben túltelítve a magyar börtönök, a szakember számára egyértelmű, hogy az Orbán-éra konzervatív büntetőpolitikai döntéseinek következményével állunk szemben.

Kádár András, a Magyar Helsinki Bizottság börtönprogramjának koordinátora szerint a börtönök telítettsége nem a bűnözés növekedésének eredménye, hanem sokkal inkább egy büntetőpolitikai döntésnek köszönhető. Úgy látja, a büntetőpolitika szigorodása már a Horn-kormány alatt elkezdődött, majd az Orbán-érában tetőzött, és mindkét kabinet esetében a társadalmi igény kielégítésére hivatkozva történtek a fogva tartott létszámot felsrófoló szigorítások. Jelenleg egy fogva tartottra három négyzetméter mozgástérnek kellene jutnia. Ennek betartásával körülbelül 11 ezer elítéltet lehetne elhelyezni a mostani 18 ezerrel szemben, ami 160 százalékos zsúfoltságot jelent – mondja a szakember, aki úgy látja: a szigorúbb büntetőpolitika eredményeként visszaszorult a fogva tartottak hoszszabb-rövidebb idejű eltávozását lehetővé tevő kedvezmények alkalmazása, valamint az alternatív büntetési módok is elsikkadtak. Pedig nem egy kisebb súlyú bűncselekmény – mint például a garázdaság – esetében van lehetőség a szabadságvesztés, illetve pénzbüntetés kiszabása helyett közérdekű munka megítélésére is. 

A büntetés-végrehajtási intézetek jelenlegi túlzsúfoltságát három módon lehet enyhíteni – állítja Hankó Faragó Miklós. Egyfelől jogszabály-módosításokkal, melyek csak hosszú távon hoznak megoldást, viszont enyhítik a kialakult helyzetet. Ennek keretében a július elsején bevezetésre kerülő törvénymódosítástól például azt várják, hogy jelentősen csökkenni fog az indokolatlanul előzetes letartóztatásba helyezett tömegek száma, és az alternatív büntetési módok bevezetésének is egy kézzelfogható hozadéka lesz többek között a férőhelyek számának növekedése. Ez egyébként olcsóbb is a társadalomnak – mondja Hankó Faragó –, hiszen új büntetési helyek létesítése személyenként 10-12 millió forintot emészt fel úgy, hogy akkor még a napi 4500 forintos eltartási költségről nem is beszéltünk. A jövőben hangsúlyozottan figyelembe kívánják venni, hogy az elkövető helyreállítja-e a bűncselekménnyel okozott kárt, illetve érdeksérelmet, mely így akár a börtönbüntetést elkerülő tényező is lehet. Dolgoznak továbbá a közérdekű munka eredményesebb alkalmazásán is, hiszen a hétfőtől-péntekig munkára kötelezett elítélt kellően érzékelné a hatóságok rosszallását, amikor hétvégenként bevonul a fegyintézetbe, viszont pénzkeresési lehetősége révén vétkében nem részes családját közel sem érné akkora veszteség. Végezetül egy olyan szabadságkorlátozó intézkedés bevezetésének tervét is említette az államtitkár, amelynek keretében az elítélt mozgásterét, közlekedési útvonalát határoznák meg előre, és az ellenőrizhetőséget egy nyomkövető karperec biztosíthatná. Hogy ezek közül melyik és mikor kerül bevezetésre pillanatnyilag nem látható előre, tudjuk viszont, hogy a most elkészült veszprémi börtön átadása után egy nyugati és egy keleti régióban elhelyezett, 600-700 főt befogadó büntetés-végrehajtási intézmény felépítése is várható, melyben már a magántőke szerepeltetését is célul tűzték ki.

Az alternatív büntetési módok hatékonyságáról világszerte megoszlik a büntetőjog-tudományt művelők véleménye – érvel Répássy Róbert, aki nem igazán látja, hogy a közérdekű munka kiszabásának lehetősége elérte volna a célját, arról nem is beszélve, hogy Magyarországon szinte nem is tudják foglalkoztatni az erre ítélteket. Meglátása szerint valójában nincs is olyan választható büntetési forma, amely sem pénzbüntetés, sem pedig a szabadság elvonásával nem jár, de azok által elérni kívánt célt viszont eléri.

Kövér Ágnes úgy tudja: hazánkat semmilyen igazodási kötelezettség nem köti az Európai Unióhoz való csatlakozás után, csupán minimum elvárásoknak kell megfelelnünk mondjuk a fogva tartottakkal való bánásmód, az egy főre jutó négyzetméter, egészségügyi ellátás, napi séta satöbbi vonatkozásában, és természetesen vannak olyan ajánlásai az Európa Tanácsnak, amelyekhez azért tanácsos közelíteni. A tagországok büntetőpolitikájába az EU gyakorlatilag nem szól bele: lehet egy állam szigorú a bűnelkövetőkkel szemben, ha van hozzá elég börtöne, és lehet engedékenyebb is, ha módszereivel eléri célját. Magyarországon az európai átlaghoz képest valamivel kevesebb az egy főre jutó bűncselekmények száma, és az elkövetők 100 ezer lakosra jutó száma is az átlag alatt mozog, míg a bebörtönzési mutatók a felső határ legtetején vannak. Erre mondják a kriminológus szerint, hogy egy ország büntetőpolitikája, azaz ahogyan a bűncselekményekre reagál, alapvetően meghatározza a börtönrendszer minőségét. De ez csupán a börtönrendszer "bemeneti" oldala. Megoldás a fenti problémákra egy megfelelő bűnmegelőzési program kidolgozása, a pártfogó felügyelet intézményének újragondolása és kiterjesztése lehetne, amely már lehetővé tenné alternatív büntetések alkalmazását is. De – mint mondja – börtönrendszer modernizálása és új börtönök építése sem ártana Magyarországnak, hiszen például Csehországban vagy Lengyelországban kétszer annyi börtön épült a rendszerváltás óta, mint hazánkban.

A Magyar Helsinki Bizottság nemrég adott ki egy könyvet a hazai börtönviszonyokról, amely azért viseli a Kettős mérce címet, hogy felhívja a figyelmet: maga az állam nem tartja be a fogva tartottainak elhelyezésére vonatkozó szabályokat, ami – Kádár András szerint – főleg olyan intézmények esetében visszás, ahol azért időznek emberek, mert ők sem tartottak be bizonyos előírásokat. 

HETEK / Szobota Zoltán