A törvény előtt mindenki egyenlő
2013.12.27
Nem lehet az előzetes letartóztatással társadalmi különbségeket orvosolni. A házi őrizet azért is jó megoldás, mert túlzsúfoltak a börtönök, a fogvatartottak csaknem negyven százaléka előzetes letartóztatásban van.
– Hat hónap rövid idő, ezalatt legfeljebb azok a problémák kerülhetnek felszínre, amelyek alapvető gondot okoznak. Ilyenekről azonban nem tudunk. A kiterjesztett jogos védelem kapcsán például rengeteg kritika fogalmazódott meg, mondván, tömegesen fognak majd visszaélni a kibővített jogokkal. Ha ez így lenne, annak már ki kellett volna derülnie. Inkább olyan visszajelzések jöttek a jogalkalmazóktól, hogy az új Btk. mennyire megváltoztatta a szemléletüket például a büntetéskiszabás terén. A Kúria elvi határozatokkal reagált, éppen az említett jogos védelmet értelmezve.
– Az új Btk. egyik legfontosabb célja az volt, hogy szigorúak, de tettarányosak legyenek a büntetések. Legutóbb Eva Rezesova elsőfokú ítéleténél vetették fel a kritikusok, hogy a négy ember halálát okozó szlovák nő hat év fogházat kapott, míg egy rendőrt vizespalackkal megdobó nő három év börtönt. Hol van itt az arányosság?
– Először is fontos körülmény, hogy a baleset még a régi Btk. hatálya alatt történt. Másrészt a közlekedési vétségek, bűncselekmények mindig is enyhébb megítélésűek lesznek, mint a szándékos, személy elleni, erőszakos bűncselekmények. Ez sokszor érthetetlen az áldozatok számára, de azt kell feltételeznünk, hogy a közlekedési bűncselekményben nem az emberi élet kioltása a cél. Ha egy baleset emberéleteket követel, az még nem emberölés. Ezzel nem akarom védeni Rezesovát, a büntetőjog maga tesz különbséget a két eset között. A kérdésben említett második ügyben az is minősítő körülmény volt, hogy hivatalos személy ellen követték el. Nehéz kérdés a tettarányosság, de abból kell kiindulnunk, hogy a Btk. lefed minden bűncselekményt, így nem fordulhat elő, hogy valamit rossz minősítés miatt enyhébben büntetnek.
– Készül az új büntetőeljárási törvény, de az előzetes letartóztatás szabályain az ároktői banda esete miatt már most novemberben módosítani kellett.
– Ebben az esetben a törvénymódosítás megoldotta a kérdést, de azt az általános problémát, hogy miért húzódnak el a büntetőeljárások, az egész igazságszolgáltatási reformnak kell kezelnie. Minden intézkedésünk arra irányult, hogy bírósági szakaszban két évnél tovább ne tartson az eljárás. Emberi jogi követelmény is, hogy senki ne legyen előzetes letartóztatásban azért, mert az ő ügyében tétlenkednek az eljáró hatóságok. Ugyanakkor óvatosságra intek mindenkit ebben a kérdésben, azokat is, akik azt gondolják, hogy az időtartam kitolása megold minden problémát, és azokat is, akik bírálják ezért a kormányt. A hatályos törvény is megengedi, hogy valakit az elsőfokú ítélet után korlátlan ideig tartsanak előzetes letartóztatásban, és ez az emberi jogi szempontokkal is összeegyeztethető. De az új igazgatási rendszerrel jelentősen csökkent az ügyelbírálás időtartama. Most már a bírókat soron kívüli vizsgálatnak is alávethetik, ha egy-két éven túl nyúló ügyben az ő mulasztásuk miatt nem lehetett ítéletet hozni. Hangsúlyozom, a bírót ilyen esetben nem felelősségre vonják, hanem megvizsgálják az alkalmasságát.
– A Rezesova-ügy kapcsán Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője a házi őrizet indokoltságának megvizsgálását kérte. Lehet változás ezen a téren?
– A technikai nyomkövető viselése mellett elrendelt házi őrizet kiválthatja az előzetes letartóztatást. A cél az, hogy a vádlott ne vonja ki magát az igazságszolgáltatás alól. Az, hogy milyen társadalmi, anyagi helyzetben van, független ettől. A törvény előtt mindenki egyenlő. Nem Rezesova egyébként az egyetlen, aki luxuskörülmények között töltötte volna a házi őrizetet, Tasnádi Péter például a saját villájában volt őrizetben. Nem lehet az előzetes letartóztatással társadalmi különbségeket orvosolni. A házi őrizet azért is jó megoldás, mert túlzsúfoltak a börtönök, a fogvatartottak csaknem negyven százaléka előzetes letartóztatásban van.
– Mennyire volt szerencsés Rogán Antal megszólalása, aki épp a Rezesova kényszerintézkedéséről szóló másodfokú döntés előtt szólalt meg pár órával?
– Ez véletlen egybeesés volt. Számomra inkább az volt a meglepő, hogy a bíróság még aznap délután hozott döntést. Kérdés, a bíróság keltette-e azt a látszatot, hogy a frakcióvezetőre reagált, vagy fordítva. Amikor a Kúria elnöke azt mondta, az ítélet befolyásolásának a látszatát is el kell kerülni, akkor ez nemcsak egy politikusra, hanem a bíróságokra is vonatkozik. Én eddig nem tapasztaltam egyébként, hogy a bíróságok figyelembe vették volna a kormánypárti politikusok véleményét. Néha úgy tűnik, mintha éppen rákontráznának a politikusok vagy a társadalom véleményére. Mintha azt akarnák mindenáron bizonyítani, ők mindentől és mindenkitől függetlenek. Ha már itt tartunk, én nagyon hiányoltam a bírósági vezetők megszólalását 2006 őszén, amikor egyes bírók statáriumot játszva, futószalagon tartóztatták le az elfogottakat. Akkor senki nem emelte fel a szavát, hogy talán nem kellene kiszolgálni a baloldal által sulykolt véleményeket, amelyek csőcseléknek tituláltak minden tüntetőt. Az igazságszolgáltatásnak pedig meg kell azzal békülnie, hogy a közvélemény kifejezi álláspontját egy ítéletről. Mindenkinek joga van bírálni a döntéseket.
– Elfogadták a büntetés-végrehajtási törvényt, amelynek egyik célja, hogy dolgozzanak az elítéltek. Teljesen önfenntartóvá válnak majd a börtönök?
– A törvény szerint törekedni kell erre. Ha viszont nem tartják el a rabok a börtönt, akkor ezt a társadalomnak kell megtennie. Fő szabály a munkáltatás, de itt nem elsősorban termelésre kell gondolni, hanem a börtön fenntartásához szükséges munkák elvégzésére. Ez semmilyen emberi jogi egyezményt nem sért. Az elítéltek körében egyébként jutalomnak számít, ha valaki dolgozhat. Bizonyos többletszolgáltatásokért is fizetni kell majd. Ez nem azért van, hogy kitoljunk az elítéltekkel, hanem azért, hogy a munkavégzés kultúráját erősítsük.
– Hol tart az említett új büntetőeljárási törvény kidolgozása?
– A kodifikációra létrehozott bizottság előkészítette a koncepciót és átadta a minisztériumnak. Ezt a kormány a jövő év első felében tudja megtárgyalni. A tervezet 2016-ban vagy 2017-ben kerülhet a parlament elé.
– Nem lesz baj, hogy ciklusokon átível a kodifikáció, mint a Ptk. esetében?
– A cél az, és ezt vállalta is a bizottság, hogy a következő Országgyűlés elé terjeszti a javaslatot. Ennél nagyobb sietséget nem várhatunk el.
– Nem titkolt cél, hogy a törvényen keresztül teremtsenek lehetőséget az eljárások gyorsítására. Mi számít még prioritásnak az új eljárási törvény megalkotásánál?
– Érdemes megvizsgálni, hogy már a bírósági szak előtti eljárásokban hogyan lehet gyorsítást elérni. Hogyan lehet a büntetőeljárás nem garanciális elemeit, az eljárás időtartamát elhúzó elemeket mellőzni. Ez szakmai mérlegelés kérdése. Például annak felvetése, hogy bíróváltásnál mennyiben kell megismételni az eljárást. Már most is lehetőség van arra, hogy a bíró egyszerűsített formában ismételhessen meg eljárási cselekményeket, például felolvasással. A másik szempont az áldozatok, sértettek védelme. Például a gyerekek meghallgatására csak a legszükségesebb mértékben kerüljön sor. Azt is el kell dönteni, hogy melyik bírói szerepfelfogást követjük: amikor a bíró hivatalból is bizonyítást folytat le, vagy az amerikai, döntőbírói szerepet, amikor csak az elé tárt bizonyítékok alapján dönt. Véleményem szerint a hivatalból való bizonyítás továbbra is meghatározó lesz a magyar igazságszolgáltatásban, és valószínűleg a kormány is emellett teszi majd le a voksát. Senki nem értene egyet azzal, hogy egy nyomozó hatósági mulasztás miatt bűnök maradjanak büntetlenül. A bíró szerepe ugyanakkor kényes egyensúly eredménye.
Magyar Hírlap