– Mindenképpen szigorít az új törvény, de az volt a célunk ez ne legyen differenciálatlan vagy esztelen, vagyis a jogszabály ott legyen szigorúbb vagy megengedőbb, ahol az szükséges. A célkeresztben a visszaeső, erőszakos bűnözők állnak. A Btk. a helyreállító igazságszolgáltatást szolgálja, arra helyezve inkább a hangsúlyt, hogy a közösségnek vagy a sértettnek okozott kárt térítse meg a bűnöző. Ezért vezetjük be például a jóvátételi munkát, amivel ki lehet váltani a büntetést. Másrészt az volt a cél, a törvény közelítsen a tettarányos szemlélethez.

– Milyen újdonságai lesznek a most hatályba lépő törvénykönyvnek?

– Olyan új tényállásokat vezet be, mint az orvhalászat, az orvvadászat, a zsebszerződések ellen a termőföld jogellenes megszerzése, a színlelt szerződések ellen a gazdasági csalás, a névházasságok, az illegális migráció ellen a családi kapcsolatok létesítésével való visszaélés. A kábítószer-fogyasztás már bűncselekménynek számít, és az úgynevezett elterelés lehetősége is korlátozódik. Az ittas vezetés 0,5 ezrelék véralkoholszint esetén már szintén bűncselekménynek számít. Ha valaki egy termékbemutatón különleges árkedvezményről vagy árelőnyről megtévesztő tájékoztatást ad, számolnia kell a büntetőjogi következményekkel.

– A legveszélyeztetettebb társadalmi csopor­tokat hogyan védik?

– Minősített esetek lesznek a gyermekek, az idősek vagy a fogyatékkal élők sérelmére elkövetett bűnök. Úttörő, felbecsülhetetlen preventív hatású lehet az, hogy aki gyerekkorában lett bűncselekmények áldozata, nagykorúvá válása után még öt évig feljelentést tehet. Az elkövetők nem bízhatnak abban, hogy a bántalmazott majd úgyis „kinövi”, elfelejti, amit tettek vele. Ugyanakkor egyes súlyos bűncselekmények esetén levittük a büntethetőségi korhatárt tizenkét évre, de egy ilyen korú elkövetőt nem lehet börtönbe zárni, csak javítóintézetbe küldeni. Ilyen korúak által elkövetett emberölésből szerencsére nincs sok, de rablásból igen. Nem nézhetjük tétlenül, hogy ne lehessen bármilyen kisebb vagyontárgyat bevinni az iskolába, mert a nagyobbak kirabolják a kisebbeket.

– A jogos védelem kapcsán sokan kíváncsian várják, hogyan valósul meg a gyakorlatban a bizonyítás. Nem tart az ezzel járó bonyodalmaktól?

– A jogos védelemre való hivatkozás nem új keletű dolog. Ettől nem fognak többen erre hivatkozni. Az új tényállás arra épít, hogy az eddigi bírói gyakorlat mely esetekben állapította meg hosszas bizonyítás után a vádlottként védekező esetében a jogos védelmet. A törvény vélelmeket állít fel bizonyos esetekre, így ha fegyveresen vagy felfegyverkezve, vagy éjszaka vagy csoportosan követik el a támadást, akkor már vádat sem emelhetnek a védekező ellen. Már a nyomozati szakban el kell dönteni, hogy ezek a körülmények valóban fennállnak-e. Arra számítok, hogy a vitán felül jogos védelemnek minősülő esetekben legalább a megtámadott nem kényszerül hosszas büntetőeljárásra. A kockázatot a támadónak kell vállalnia. Nem azt üzeni a Btk., hogy mindenki védje meg magát, hanem azt, hogy aki meg tudja védeni magát, mellé áll a törvény.

– Ez egyszerűsítheti-e a bíróságok munkáját, illetve maga a Btk. hozzájárulhat-e az eljárások fel­gyorsításához?

– Annyiban segíthet, hogy egyszerű, átlátható, következetes Btk.-t alkalmazhat a bíróság. Azonban ez elsősorban egy eljárási kérdés. A szakértői bizonyítást mindenképpen egyszerűsíti például az ittas járművezetésnél, ahol tisztább lesz a képlet. De inkább a legutóbb e célból elfogadott törvénymódosítások szolgálhatják a gyorsabb ítélkezést.

– Egyebek mellett ez a törvénymódosítás is következménye volt annak a kormányzati lépésnek, amely szerint nem lesz többé lehetőség az ügyáthelyezésre. Ezt a jogintézményt nem az Orbán-kormány vezette be, viszont jól működött más európai országban is. Miért hátrált meg a kormány?

– Szemmel láthatóan az ügyáthelyezés az európai szervezetek számára ürügy volt a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének megkérdőjelezésére. Lett volna lehetőségünk, hogy megvédjük ezt a jogintézményt, de úgy ítéltük meg, nem hoz annyi előnyt, mint amennyi problémát okoz. Az Európai Bizottság két témában fogalmazott meg jogi kritikát. Az egyik a bírói nyugdíjazás, amelynek kérdését rendeztük. A másik az ügyáthelyezés. E döntés öt-hat milliárd forint többletköltséget okoz, mert az ügyek áthelyezését ellensúlyozni kell. Ezért emeljük a bírák, titkárok, ügyészek létszámát. Ettől függetlenül elfogadhatatlan a velünk szembeni kettős mérce, hiszen például Hollandiában a törvény tételesen tartalmazza ezt a gyakorlatot. A holland igazságügy-miniszter négy évre szóló ügyáthelyezési rendeletet hozott. A bizottság azt a vádat akarta fenntartani, nálunk politikai válogatás alapján kerülnek az ügyek áthelyezésre. De senki nem tud felhozni egyetlen olyan ítéletet az elmúlt évekből, amely ezt alátámasztaná.

– Sőt, inkább ellenpéldákat lehetne felsorolni.

– Európa attól harsog, hogy felelősségre vonnak politikusokat, Magyarországon ezt egyfajta boszorkányüldözésnek tekintik, holott mi mindig azt mondtuk, a politikusokra is vonatkozik a törvény előtti egyenlőség, legyen az fideszes vagy szocialista.

– A bíráknak egyébként teljesen figyelmen kívül kell hagyniuk a társadalom elvárásait, vagy tekintettel kell lenniük rá valamilyen szinten?

– Néha úgy tűnik, a magyar igazságszolgáltatás annyira független és elszigetelt, hogy mintha kifejezetten a közhangulat, közvélemény ellen akarnának döntéseket hozni. Ezt nehéz megmagyarázni, de erről Navracsics Tibornak is volt már vitája Darák Péterrel. A bírák állítják, a társadalmi igazságérzetnek nincs hatása az ítéleteikre. Ez egy meglehetősen steril felfogása a bírói függetlenségnek. Az igazság- és a jogszolgáltatásnak normális körülmények között egybe kellene esnie. De akad jó példa is. A több mint egy évtizede létező tényleges életfogytiglant körülbelül két tucat alkalommal mondták ki, egyetlen bíró sem volt, akinek gátlása lett volna kiszabni ezt a büntetést. Noha ezek a bírák akár fel is függeszthették volna az eljárást és az Alkotmánybírósághoz fordulhattak volna. Legutóbb a kiskorú Szita Bence gyilkosai kaptak ilyen ítéletet. Van olyan bírói döntés tehát, amely találkozik az emberek igazságérzetével, a bírák egy része érzékeli a közvéleményt. Az AB sem nyúlt hozzá ehhez, nem mondta ki, embertelen lenne, és a szocialisták sem bolygatták, amikor hatalmon voltak. A strasbourgi emberi jogi bíróság hozzáállása a mérvadó, de ők azon a véleményen vannak, ahol létezik az elnöki kegyelem, elfogadható az ilyen súlyú büntetés lehetősége. Az új Btk. hatályba lépése után egyébként a bírák azzal is élhetnek, hogy a feltételes szabadulás legkorábbi időpontját negyven évben határozzák meg.

– Szinte csoda, hogy Brüsszel eddig ebbe nem kötött bele, hiszen csak pár európai országban létezik a tényleges életfogytiglan.

– A büntetőjogban nagyon képmutató megoldások is léteznek. Van, ahol úgynevezett kumulációt alkalmaznak, tehát áldozatonként szabják ki a büntetést egy gyilkosra, így kaphat összesen például hetvenöt évet is. Ez sem tűnik emberségesebbnek a tényleges életfogytiglaninál. A tagállamok amúgy meglehetősen szabadon alakíthatják büntetőjogi szankcióikat.