Néma főhajtással, mécsesgyújtással, kövek és virágok elhelyezésével rótták le kegyeletüket több mint százan kedd este Budapesten, a Cipők a Duna-parton emlékműnél a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja fővárosi záróeseményeként.

A nyilas hatalomátvétel után szinte azonnal, 1944. április 16-án elkezdődött a zsidók gettókba történő elkülönítése, majd deportálása. A Duna-parti cipők brutális gyilkosságok emlékeit őrzik. A nyilas terror kegyetlenségének és a magyarországi zsidóüldözésnek a szimbólumai. 1944-45 során a nyilasok a gettókba költöztetett zsidók közül részben teljesen véletlenül, részben zsarolási szándékkal választották ki azokat, akiket a nyilas házakba hurcoltak, majd onnan a Duna-partra tereltek. A tömegesen végrehajtott kivégzések során az áldozatokat sorba állították a Duna-parton, majd a folyóba lőtték őket. Alkalmanként a zsidókat bújtató, védelmező állampolgárok is a kivégzések áldozatai lettek. Közülük a legismertebb a boldoggá avatott Salkaházi Sára nővér sorsa.

A hatvan pár, öntöttvasból mintázott korhű cipő helye szimbolikus, hiszen a budapesti Duna-part szinte minden pontján megtörtént, hogy zsidókat lőttek a Dunába. Az emlékmű – mely a magyar történelem legsötétebb korszakát idézi – civil kezdeményezés eredménye. A kompozíció szellemi alkotói Pauer Gyula Kossuth-díjas szobrászművész és Can Togay Balázs Béla-díjas filmrendező, kulturális diplomata.