A szólásszabadság alapvonalai 5.11.1.
2002.01.02

Talán kiderült a fenti elemzésből, hogy számomra elfogadható az Alkotmánybíróság fenti határozata. A válaszjog általában véve nem alkotmányellenes, nem képezi a sajtószabadság olyan korlátját, amely nem a sajtó demokratikus feladatainak teljesítését segítené elő. Ennek ellenére zúgó jogirodalmi felháborodás kísérte a határozatot, pedig végeredményben megsemmisítette a némelyek által – nem túlzás – szinte gyűlölt rendelkezést, és ezután a jogalkotó nem tűzte újra napirendjére a kérdést. Érdemes áttekinteni immár évek nyugalmat, az indulatokra enyhet adó távlatából a rendelkezés és a határozat kritikáját.

(...)

A válaszjog egyébként nem a jogalkotó által kitalált újdonság, hanem régóta létező sajtóetikai normát kodifikál. Szerepel például a legnagyobb magyar újságíró-szervezet, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének etikai kódexében is. Egyik gyakran hangoztatott ellenérv volt a honi vitákban vele szemben, hogy a „komoly” sajtó amúgy is mindig ad lehetőséget a válaszra. Nos, ha ez így van, és ez az etikai norma egyébként is „kötelező”, akkor végképp érthetetlen a törvénymódosítást kísérő felháborodás mértéke.

A fenti érvek és gondolatok semmi többet nem kívántak szolgálni, mint hogy bizonyításra kerüljön: a válaszjog nem „az ördögtől való”, hanem igenis józan érvek szólhatnak mellette. Ha körültekintő és precíz a szabály megfogalmazása és alkalmazása, valóban a nyíltabb vita, közélet egyik eszköze lehet.

Koltay András 2007