Március Tizenötödike főszereplői, Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics vagy Kossuth köztereinken köszönnek ránk, utcák, házak, intézmények, rádiók, települések, vagy városrészek viselik a nevüket, pénzünkről néz ránk arcuk, életüket, szerelmüket, örömüket, bánatukat és halálukat is jól ismerjük. Legendák ők.

A forradalmat követő szabadságharc katonái, a honvédek és tábornokok, a csaták, a hadjáratok, a győzelmek és vereségek, a hőstettek és baklövések, a helyszínek és hadszínterek, a zászlók és térképek, az ágyúk, kardok és más fegyverek, az egyenruhák, a zsinóros attilák, a bőrtáskák és tarsolyok, a csákók és kalapok - mind jól ismertek, múzeumok és magángyűjtemények féltett kincsei, a legenda tárgyi emlékei, annak bizonyítéka, hogy a legenda létezett.

A Nemzeti Dalt, a Tizenkét pontot vagy az aradi tizenhármak nevét álmunkból felébresztve is tudjuk. Vagy legalábbis, egyszer biztosan tudtuk. Ha gyermekeink szavalják Petőfi verseit, sokunknak könny szökken a szemünkbe. Amikor mi nem ünnepelhettünk, nem lelkesülhettünk, amikor minden mozdulatunk gyanús volt - gyermekeink, óvodások és iskolások szavaltak, énekeltek a forradalomról. Ők éltették a legendát.

Mert Ezernyolcszáznegyvennyolc a nemzet legendája. A magyar nemzet születésének, Magyarország újjászületésének története. A polgári forradalom és az Ausztriával szembeni szabadságharc összeforrasztotta a nemzetet. Megszűntek volna a társadalmi különbségek? Megszűntek volna a nemzetiségi ellentétek? Leráztuk volna a rabigát? Voltak pillanatok, amikor igen. Polgár és nemes együtt lelkesedett, a jobbágy - ha nem is teljesen - felszabadult, a németek, szlovákok, zsidók, ruszinok, szlovénok, bunyevácok többségében magyar oldalon harcoltak. Megfosztottuk a Habsburg házat a trónjától, és a magyar Országgyűlésnek felelős, önálló magyar kormány alakult. De a polgári átalakulás és az állami függetlenség minden vívmányánál jelentősebb volt a politikai nemzet létrejötte, amihez - bizony, nagy tanulság - szükség volt a forradalom leverésére és a szabadságharc bukására is. Mert mi, magyarok már csak ilyenek vagyunk, elbukott forradalmaink, sikertelen szabadságharcaink, nemzeti tragédiáink nem gyengébbé, hanem erősebbé tettek bennünket. Teher alatt nő a pálma. Ez a titka ezeréves megmaradásunknak.

Mi az, ami mégis egyedülállóvá teszi Ezernyolcszáznegyvennyolc-negyvenkilencet? Mi az, ami kiemeli nemzeti ünnepeink sorából a forradalom és szabadságharc ünnepét? Mi az, amiért messze földön ismerik, és megjegyezték Kossuth Lajos nevét? Miért egyezett ki velünk Ausztria - nem egészen húsz év múlva?

Minden bizonnyal azért, mert hosszú alávetettség után, kivívtuk magunknak a tiszteletet az akkori Európában. Magyarország Ezernyolcszáznegyvennyolc-negyvenkilencben kivívta magának a megbecsülést, a tiszteletet. A magyarok bizonyították, hogy egyenrangúak az osztrákokkal, és a XIX. századi Európa nagyhatalmaival. A magyarokkal innentől kezdve számolni kellett. Ezért egyezett ki velünk később Ausztria. Az a Ferenc-József császár, aki 1849-ben még véres kézzel megtorolta a szabadságharcot, 1867-ben, és különösen később már tiszteletben tartotta a magyarok jogait. A Millennium évében, és a századfordulón Magyarország újra virágkorát élte.

Csak 1956-ban éreztünk utána ehhez hasonló tiszteletet. Egy újabb forradalom és persze, egy újabb hősies szabadságharc kellett ahhoz, hogy megvédjük a magyarok becsületét. 1956-ban újra tisztelni kezdték a magyarokat. Forradalmaink, és az elnyomókkal szembeni szabadságharcaink megbecsülést szereztek nekünk. Ezer éve bizonyítjuk, hogy helyünk van Európában. Ha van egy nemzetnek eleve elrendelt sorsa, ez a mi sorsunk. Talán azért, mert messziről jöttünk.

Ma is ezt kell tennünk. Ma is ugyanaz a dolgunk. Más korban, más viszonyok között, más szereplőkkel, más eszközökkel és más ellenfelekkel vívott küzdelmeinkben ki kell vívnunk magunknak a tiszteletet. Európa egyenrangú nemzete vagyunk. Nincs okunk a félelemre, a kishitűségre, nincs okunk a csüggedésre. Meg kell védeni magunkat. Meg kell védeni értékeinket. Mert nyelvünk, kultúránk, szokásaink, alkotmányunk európai érték. A mérce mi vagyunk. Meg fogjuk védeni magunkat. Tartozunk ennyivel elődeinknek.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.